2011. április 30., szombat

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri; A török és a tehenek

A létező legjobb recept: végy egy klasszikus gyerekverset, biztos ami biztos, olyat, amelyet már dédmama is szeretett, tördeld be egy leporelló vagy lapozó oldalaira, és kérj fel egy kortárs alkotót, hogy körítse képekkel a verset. Egy leendő könyvtár első darabjainak teljesen megfelelnek az ilyen könyvek, mint például Móricz Zsigmond új, babaálló kiadásban megjelentetett tehenei és ökrei.

Az irodalmi anyag tehát adott, lássuk a képeket! Pásztohy Panka munkáit lehet szeretni és nem szeretni (hja, mint minden mást), nekem az a benyomásom: az adagolás a lényeges. Ezek az egész oldalas illusztrációk, amelyeknél némi vegyes technika is tetten érhető – gondolok itt az iciri-piciri kaszáló pitypangbóbitáira vagy Mehemed gombjára –, elfogadható keretek között tartják a szereplőket, akik magukban állva (például a Hóc, hóc katona lapjain) leginkább filmvásznukat vesztett rajzfilmhősöknek tűnnek. Itt azonban kerek fejükkel kerek történetekben bólogatnak, és talán általánosítva is mondhatom: a gyerekek szeretik őket.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése