2011. május 2., hétfő

Szabó Magda: Ki hol lakik?

Szabó Magda jót s jól ír. Írt. Szalma Edit pedig kedves, vidám, gyerekeknek való illusztrációkat készít. És ha ők ketten találkoznak, abból csak jó sülhet ki.

Gondolta Nagymama, aki megvette a könyvet, és így gondoltam én is. Majd elolvastam.

Tulajdonképpen egyetlen vers az egész, ügyesen szerkesztve, kihajtható lapokkal, amelyek igazodnak a két-két versszakos felosztáshoz, így mutatják be az állatok lakhatási szokásait. Már nem emlékszem, melyik magyar író mondta, hogy ha valaki meg talál halni, azonnal posztumusz kiadják azokat a műveit is, amelyeket ő talán soha meg nem jelentetett volna. Vagy legalábbis amelyek újrakiadásához nem ragaszkodott volna.

Talán ez esetben is így van, de ezt már nem fogjuk megtudni. Maradjunk annyiban, Szabó Magdának nem ez élete főműve, de a legifjabb korosztálynak megfelel, a rajzok többsége sajátos humorral készült (kedvencem a mackó gurulós játékrókája), jól el lehet róluk beszélgetni, a könyv papírja pedig vastag, és vitézül állja a kezdő lapozók próbálkozásait.

No, egy kis ízelítő a versből, talán érezhető belőle, hogy minden kedvessége ellenére miért áll fel néhol a szőr a hátamon:

Hol lakik a méhecske?
Háza be fura!

Nincsen annak ablaka, 
csak egy kapuja.

Úgy hívják, hogy méhkaptár, 
nemcsak ház, de mézraktár:
amit hord a méhecske, 
ott gyűlik a mézecske.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése