2011. június 12., vasárnap

Böngészők - körkép

Rotraut Susanne Berner böngészői

Ha azt hallom: böngésző, rögtön a német grafikus munkái jutnak eszembe. Első kötetünk, a Nyári böngésző, ismét csak Keresztanyu közvetítésével került könyvtárunkba, és ott csakhamar (értsd: egy éves kortól) egyre növekvő népszerűségnek örvendett.

Varázsa több dologban rejlik: egy (hamisítatlan német) kisváros életét követhetjük végig többek között a városszéli tanya, a főtér, a művelődési ház és a park érintésével. A szereplők egy része együtt mozog az egyes oldalakkal, többé-kevésbé hétköznapi események részese lesz, így a több szálon futó történetek követése is szórakoztató.

Az illusztrációk úgymond átfordulnak a lapokon, tehát ha több böngészőt tennénk egymás mellé, összefüggő (bár néhol kicsit furcsa) képet kapnánk az egész városról. És ennek a magyarul kicsit esetlen Nekeresdfalva névre hallgató városnak az életét rajzolta meg Frau Berner mind a négy évszakban, majd egy nyári éjszakán is. A téli kötet az első, és az évszakok előrehaladtával újra meg újra viszontlátjuk régi ismerőseinket, megtudjuk, hogyan alakul az életük, a felfedezés öröme még számos újralapozás után is újra és újra meglepi a figyelmes "böngészőt". Azt például, remélem, mindenki tudja, hol található az apácazárda?

Az eddig leírtak persze elsősorban a nagyobb gyerekekre (és elragadtatott szüleikre) vonatkoznak, de a legkisebbek is remekül használhatják a könyvet, Katalin például szavakat tanult belőle lelkesen, illetve egyes történésekre kérdez rá mostanában, mert néhány hét szünet után mindig újra előkerülnek a böngészők. Ja, és ami ebből a műfajból nem maradhat ki: a macskák minden kötetben ott bújócskáznak az oldalakon, megkeresésük változóan nehéz feladat.

Ali Mitgutsch: Négy évszak a parkban

Négy évszak egy kötetben, egy hatalmas parkban, ahol akad újságosbódé, csónakázótó, emlékmű és minden egyéb. Rengetegen hemzsegnek a fák között, szinte túl sokan, és mivel madárperspektívából látjuk az eseményeket, nehezebb is a látottak feldolgozása. Úgy vettem észre, Kató könnyebben tudja értelmezni a fekete körvonalas képeket, például a fent említett négy évszak-böngészők rajzait.

Na és persze már várom, hogy mikor fogja megkérdezni, mit keres a nyári éjszakában a patak mellett az a nudista pali. Nem vicc.

Hartmut Bieber: Óriásböngésző

A könyv súlyát tekintve óriási, egyébként annyira nem, kicsit ad hoc összeállított helyszíneken sorakoztatja fel a böngésznivalót: tanya, játszótér, uszoda, piac stb. És itt is feltűnő a zsúfoltság, ami a sípályán engem még így rajzolva is zavar, de egyébként is (ahogyan Márkus László mondta volt): was zu viel ist, ist zu viel.

Az oldalak tetején-szélén viszont ott sorakoznak egyes kiemelt szereplők, tárgyak, amelyeket megkereshetünk a képen - ez néha nem is olyan egyszerű.

Guido Wandrey miniböngészői

Egy nap a városban, az állatkertben, a hajón vagy a vidámparkban, mindez zsebkiadásban, utazáshoz kiválóan megfelel. Kivéve, ha Nagymamával utazik a gyermek, mert ezek a rajzok bizonyos kor után szemüveg nélkül nem élvezhetők. És még egy apró megfigyelés: mindegyik kötetben, majd' mindegyik oldalon szemetelnek. Eldobott banánhéjak az állatkertben, zsebkendők a hajón, de nem egy és nem kettő - ennyire hozzátartozik a mai utcaképhez? Realista ábrázolás? Ugyan kérem...

2 megjegyzés:

  1. Szia a felsoroltak közül szerinted melyik a legjobb?

    VálaszTörlés
  2. Kedves Inez!
    A fentiek közül nálunk Rotraut Susanne Berner böngészői voltak a nagy kedvencek, főleg, hogy egy köteten belül és a kötetek között is lehet követni a szereplőket.

    VálaszTörlés