2011. június 5., vasárnap

Michael Bond: Paddington; Paddington a kertben

A medve olyan figura, aki mindig beválik. Micimackó elmélkedéseitől Maczkó úr (sic! Singer és Wolfner kiadása, 1907) tenyeres-talpas logikájáig számos bundás filozófus történetei ragadták magukkal az olvasókat. Mert a medvék filozofikus alkatok, akár bölcs öregek, akár tágra nyílt szemmel a világra csodálkozó bocsok, mindig megvan a maguk véleménye mindenről.

Ahogyan Mr. Paddington Brownnak, a Legsötétebb Peruból érkezett ifjú medvének is. Michael Bond már régóta írja Paddington-történeteit, hozzánk azonban csak néhány éve érkeztek az első kötetek. Szerencsére rögtön két kisebbeknek való változat is, amelyek egy-egy, Robert W. Alley által gazdagon illusztrált történetet tartalmaznak.

A Legsötétebb Peruból érkezett medve igaz története alcímet viselő könyv Paddington Londonba érkezését és a Brown családdal eltöltött első napját írja le - az eredeti, "nagyoknak" szóló változat első két fejezetét gyúrta egybe a szerző. És jól tette: a pályaudvar büféjében bekövetkező baleset a krémes süteményekkel legalább annyira képekre kívánkozik, mint Paddington találkozása a fürdőszoba intézményével.

A Paddington a kertben című kötetből pedig megtudjuk, mikor nem ildomos kerttervezési tanácsokat olvasgatni, és honnan a legcélszerűbb megtekinteni készülő kertünket.

- Hát azt inkább nem kérdezem, hogyan került oda Önnek az a marmeládés üvege - mondta a művezető, de közben intett embereinek, hogy segítsenek szétlazítani a betont, amíg lehet.
- És az is érdekes, hogy a létráról jön le itten uraságod... de mindegy.
- Fontos volt, hogy felmásztam - közölte Paddington. S udvariasan megemelte a kalapját.

Ennek az ifjú medvének határozott elvei vannak, és határozottan is cselekszik - ezen tulajdonságai keverik mindig bajba. Amiből kivágja magát. És ami a legszebb: a bajban sosincs egyedül, mindig talál egy-két kedves illetőt, aki a pártját fogja vagy a segítségére siet. Teszi mindezt a legnagyobb komolysággal, őszintén. Szeretem ezt a motívumot, visszaadja az emberek jó szándékába vetett hitemet. És egy mesénél az ilyesmi nem hátrány, azt hiszem.

A fordítás pedig egy igazi medveszakértő, Tandori Dezső munkája, akinek köszönhetően Paddington marmeládét fogyaszt, méghozzá ozsonnára, és "uraságod"-nak szólíttatik - kiválóan visszaadva ezzel a könyv eredeti hangulatát és hamisítatlan angol humorát - amelyet, meglepetésemre, kulturális finomságokra is fogékony leányom velem együtt értékel.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése