2011. június 20., hétfő

Paulovkin Boglárka: A katicabogár elveszett pöttyei

Ha valakit Katalinnak hívnak, és üknagynénje (van ilyen?) után szólíttatik időnként Katicának is, kivédhetetlen a katicabogár-tematika. Ha nem is nevezném rajzásnak, azért sok különböző méretű és funkciójú katica fordul elő a lakásban. Köztük a Paulovkin Boglárka által írt és rajzolt kis Magyar Jószág is.

A történet egyszerű és kedves: egy katica belebukfencezik a vízbe, ahol leáznak a pöttyei, a különböző vízi állatok pedig segítenek neki megtalálni azokat. A rövid szövegben még miniatűr jellemrajzokra is futotta: a kicsit hiú katica, a fontoskodó béka, a versengő molnárkák és a mogorva öreg harcsa karakterét néhány szó érzékelteti kiválóan.

Az oldalpárok bal felén található a szöveg, amelynek háttérszíne mindig a másik oldalon lévő rajzhoz igazodik. A rajzok közeli beállításban vagy premier plánban ábrázolják a szereplőket, kis képkivágások a kis figurákról, akik minél kevésbé antropomorf lények, annál jobb. Valahogy nem vagyok kibékülve az illusztrátor emberábrázolásaival, és a katica arca néha elég emberszerű, de azért nem vészes a dolog.

Ami viszont kifejezetten bosszantó, az a kiadás minősége. Noha keményfedeles könyvről van szó, a lapok már néhány olvasás után kihullottak a helyükről, és most gyakorlatilag minden oldalt cellux tart össze. Mert Kati bizony szívesen lapozza fel újra és újra az elveszett katicapöttyök történetét.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése