2011. július 31., vasárnap

Szegedi Katalin: Lenka

Ez a könyv egyszerűen gyönyörű.

Lenka, a teliholdarcú kislány története olyan képekben tárul elénk, amelyek a szöveget, a történetet másodlagossá teszik. Gondolom, nem ez volt a cél, de a látványvilág dominanciája egyértelmű - talán azért, mert Szegedi Katalin elsősorban illusztrátor, és képekben gondolkodik, a vizualitás nyelvén fogalmazta magát a mesét is, no meg azért biztos, ami biztos, leírta mellé az eseményeket is.

Amelyek egy eléggé magányos kislány életébe engednek betekintést. Egy olyan kislányéba, akit kövérsége miatt a legtöbben kigúnyolnak, de csodálatos rajzai végül mégis segítenek neki összebarátkozni egy kisfiúval. Az elfogadásról szóló mese a Csimota Kiadó tematikus sorozatának része, ami egyértelmű irányt szab a rövid történetnek.

A barátságnak és az "olyannak szeress, olyannak, amilyen vagyok" kérdéskörnek persze érdemes figyelmet szentelni, ilyen direkt formában is. Pláne beszédes képek formájában, amelyek szavak nélkül is megállnák a helyüket. A piros-fehér-fekete-barna színvilágú illusztrációknak itt-ott feltépett hullámpapír alap ad fantasztikus hátteret, erre kerülnek a kitépett, kivágott, rajzolt elemek. Az oldalszámozás szellemes, folyamatosan változó megoldásai már csak a habot jelentik a tortán.


És mégis, éppen egy rajz a rajzban volt az, ami kicsit letörte a könyvvel kapcsolatos lelkesedésemet. A kislány ajtajára kitűzött koponya-lábszárcsont és felette: Lenka, nyilván a "ne zavarj" megfelelője volna. Furcsa, hogy egy játék kalózhajón természetesnek tartom a halálfejes zászlót, annak mégsem örülnék, ha Katalin szobájának ajtaján találkoznék ilyesmivel. Pláne, ha innen szedné az ötletet. Nem tetszik.

Mindazonáltal: ez a könyv egyszerűen gyönyörű.

1 megjegyzés:

  1. Kedves AR írnál kérlek nekem egy e-mailt? A lányokkal olvassuk a blogod és mindenkinek nagyon tetszik. Pöszke
    konyvmutatvanyosok@gmail.com

    VálaszTörlés