2011. július 13., szerda

Tóth Krisztina: Állatságok

Tóth Krisztina verseivel először a Kerge ABC lapjain találkoztam, és többségében tetszett, amit olvastam. Az állatos versekkel pedig Katalint mindig le lehet kötni, így kihoztuk a könyvtárból ezeket az Állatságokat.

A kötetben felsorakozó állatok különleges csengésű neve valóban ihlető hatású, bár a versekben néha a tájékoztató funkció kerül előtérbe a költői megoldásokkal szemben ("S hogy tanrekéknél mi a kaja?/Hát a rovarok összes faja."), úgy is mondhatnánk, afféle rímbe szedett természetrajzot tartunk a kezünkben - ezt támasztják alá Baranyai András természethű, de szellemes illusztrációi, illetve a könyv végén található színes térkép is, amelyről leolvashatjuk, melyik szereplő hol él.

Egy bizonyos: ha valaki Ország-várost játszik, és ismeri ezt a kötetet, "állat" kategóriában biztos győztes lesz, mert ugyan ki ismeri közelebbről a tanreket, a fosszát vagy az íniát (sőt, a takin és a milu még nekem is újdonság volt), aki nem olvasta ezt a remek kötetet.

Vombat

Hogyha jő a vombat,
az ember mit mondhat?
A vombat külsején
kevés dolog ronthat.

Egy erszényes patkány,
ráadásul törpe,
jogos, hogy a napját
üregekben töltse...

Hogy az irodalom
a lelkére hogy hat,
nem tudni. Rovaron
éldegél a vombat.

Elég nyugodt állat,
úgy hat kilót nyomhat.
Tilos a vadászat
és rádobni bombat!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése