2011. augusztus 4., csütörtök

Ranschburg Jenő: Gyerekségek

Ranschburg Jenő pszichológusi munkásságát ma szinte mindenki ismeri, verseit annál kevésbé. Én először a Friss tinta lapjain találkoztam velük, de a könyvtárban kezembe akadt ez a kötete, gondoltam: lássuk.

A könyvet az összbenyomás alapján nem szívesen adnám gyerek kezébe. A versek nagy része - és a hozzájuk tartozó, Borsi Vera által jegyzett illusztrációk - gyermekkori szorongásokat és traumákat tematizálnak. A kötet tulajdonképpen rímekbe foglalva összegzi Ranschburg professzor tanait, és bár a próbál gyereknyelven közelíteni a problémákhoz, mégis egyértelműen a felnőtteknek szól. Az előszóban így ír a szerző: "...egy barátom, akinek érdeklődése sokban hasonlított az enyémhez, azzal az ötlettel állt elő, hogy írjunk gyermekvers-kötetet. Nem játékos, alliterációs verseket (...) hanem olyanokat, amelyekben a gyermeknek a felnőttekétől minőségileg különböző világlátása tükröződik." Nos, ez sikerült.

Mágia

Emlékszem rá: egyszer megvert apu,
mert rossz voltam. Sarokba állitott...
Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon,
mert közben ásitott.

A könnyeimmel köröket rajzoltam fel a falra,
s titkos jelt a körökre,
ne verjen meg többé soha,
és tűnjön el örökre!

Most nincs velünk. Elment
nagyon sok napja már...
s az oviban utálom azt, akit
este az apja vár.

Anyu azt mondja, itthagyott.,
de eljön majd, ha véget ért a per.
Csak én tudom, miattam nem jöhet,
hisz én tüntettem el!


A kötetet talán lehet használni a gyakorlatban (bár az előszó ezt a lehetőséget nem említi), a versek közös olvasásával és megbeszélésével elképzelhető, hogy könnyebb a kisgyerek számára feldolgozni egy halálesetet, válást, vagy leküzdeni a sötétségtől való félelmet. De úgy érzem, egy már önállóan olvasó kisiskolásban is inkább szorongásokat kelthetnek a fekete-fehér rajzokkal körített rejtélyes versek.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése