2011. szeptember 12., hétfő

Varró Dániel: Diótörő

Amikor a könyvtárpolcról leemeltem a virágos gerincű kötetet, már tudtam, hogy kincset találtam. Csak az volt a kérdés, kinek is.

A történet E. T. A. Hoffmann Diótörő és Egérkirály című meséjét dolgozza fel verses formában. Varró Dániel hozza a tőle megszokott remek rímeket és ritmusokat, a történet előrehaladtával más és más versformákba rendezve.

Lám, mennyi fényes gyertya ég már
bent a Stahlbaum tanácsoséknál!
Tanácsos úr

házába vendég gyűlt temérdek,
és a konyhában nejének
kalácsa sül.


Ezt a felosztást követik az illusztrációk is: a kerettörténet egész oldalas, elmosódó, meleg színvilágú képei a karácsonyesti fényeket idézik, majd amikor Drosslemeyer bácsi belekezd a mesébe, kis szürkésbarna rajzok és bonyolult ornamensek körítik a versszakokat.

Sok mindent megmagyaráz, ha a könyv rajzolójáról megtudjuk, egyébként milyen műfajban tevékenykedik: Odegnál Róbert elsősorban képregényeket rajzol, illetve sci-fi- és fantasy-köteteket illusztrál. Ez a fantasy-vonal uralja a képek egy részét, de klasszikus meséről lévén szó, ez egyáltalán nem zavaró.

Varázslatos, magával ragadó, meseszerű világot alkotott a két művész, én pedig nem adom fel, hogy egyszer megtaláljam a kötetet egy eldugott antikváriumi polcon.

Az orosz babák tánca

Mit sír, aki sír, a világnak ugyan mi baja?
Csak vodka legyen (meg azért valamennyi kaja),
a könny keserű, igya azt csak a rossz nyavalya,
nem búslakodik, legugol az orosz fababa,
és hej, Kalinka, Kalinka, Kalinka maja,
lábát teszi jobbra ki, balra ki, jobbra... na ja.

Szép ha pergő muzsikánál
hét szakállas muzsik ágál,
de a legszebb az a gázel,
mit a lányok hasa ráz el.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése