2011. október 30., vasárnap

Aranysityak

Versantológiát szerkeszteni, azt hiszem, hálás feladat. Összegyűjthetjük azokat a verseket, amelyeket jónak találunk, amelyeket szeretnénk másoknak is megmutatni - nagyanyáink is ezt csinálták, csak vonalas irkába gyűjtötték kedvenc verseiket.

Egy kiadott antológia szerkesztőjének mindemellett lehetősége van megnyilvánulni, rövid előszót fűzni a könyvhöz - Lackfi János azonban ezzel sem elégedett meg, a Friss gyerekversek alcímmel kiadott kötetben mind a 39 ABC-rendbe szedett költő műve elé írt egy-egy rövid bevezetőt, irodalmi igénnyel, játékosan, olvasmányosan.

Így nem is csoda, hogy bekerült negyvenediknek a kötéstábla belsején és a védőlapon sorakozó költőportrék közé - kalapot le, hogy magát viszont nem válogatta be néhány verssel. Molnár Jacqueline több Lackfi-kötetet is illusztrált már, ragasztott-festett-újságkivágott képei néha a kubizmus jegyeit is mutatják. A galéria különösen megkapó, néhol kicsit karikatúrába hajlik, de ki ne szerepelne örömmel egy ilyen arcképcsarnokban?


Tulajdonképpen az egész kötet arcképcsarnok, bemutatás, bepillantással a művekbe, mai szóval portfólió, ismertebb - például Kiss Ottó, László Noémi, Tóth Krisztina, Varró Dániel - és (előttem) kevésbé ismert nevekkel - köztük Békés Márta, Jász Attila, Murányi Zita vagy Zorkóczy-Kovács Katalin, hogy csak azokat említsem, akik már első olvasásra is magukkal ragadtak -, a kortárs gyermekvers kiváló mustrája. A válogatásnál nem a Friss tinta "mindenkit bele" elképzelését követte a szerkesztő, inkább a nagyobbakra gondolt. No meg a legnagyobbakra. Hát mustráljunk mi is.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése