2011. október 10., hétfő

Búth Emília: Papírkaland

Búth Emília előző verseskötetével kapcsolatban panaszoltam már, illetve jelezte néhány kedves olvasóm, hogy beszerezhetetlen. Nos, ez is. Még szerencse, hogy aki néhány mai írást szeretne olvasni tőle, sikerrel böngészheti a Liget folyóirat blogját. Ez a kiadó adta közre a Papírkaland című kötetet is. A kiadás egy szóval jellemezhető: skandalum.

Ugyanis amint kinyitottam, az eddig is ingatag, ragasztott kötésből csomókban kezdtek hullani a félbehajtott, dupla lapok, amelyek felvágatlan ívekre emlékeztetnek. A nyomdatechnika ördöge (tudom én, ördöge minden technikának van) szellemképessé tette a verseket kísérő színes, foltos-fakóvá a fekete-fehér papírkivágásokat.

Pedig az élénk színű "nyirkák" és a sarkaikban meghúzódó filigránminták fantasztikusak, a versek elbűvölőek, mint egyik kedvencem, amely többféle értelmezést is lehetővé tesz (ki is néz a tükörbe? a kislány látja magát nagyanyónak, vagy a nagyanyó magát kislányként?):

Hol a copfos kislány

Rossz az okuláré,
belepte a pára.
Tükörképe nagyanyó
nem ismer magára.


Ezek olyan versek, amikről nem lehet, nem kell sokat mondani. Vagy éppenséggel túl sokat lehetne. Én az első megoldást választom - és olvasok. Aki teheti, olvasson velem.

Mesebeli mozi

Karácsony esti
árnyak-fények.
Asztalhoz ülnek
ifjak, vének.

Fenyő köré gyűlnek,
lámpára lepkék,
angyalszárnyú
karácsony esték.

Diócska orcák,
új emlékek.
Asztalhoz ülnek
ifjak, vének.

Mesebeli álom,
alszik a kisded,
csukott szemmel
nézi a filmet.

1 megjegyzés: