2011. október 8., szombat

Lázár Ervin: A kalapba zárt lány

Ez a könyv lett volna Katalin első találkozása Lázár Ervin meséivel. Hogy miért csak lett volna? Nos, erről legkevésbé Lázár Ervin tehet. A mese szokatlan előtörténete már inkább: a megszokott sorrendet felborítva az illusztrátor kérte fel az írót, hogy írjon számára egy mesét. Egy ilyen felkérést márpedig nem szokás elutasítani, megszületett hát a mese.

Nem a nagy író legjobb meséje ez, de a végén, az utolsó két mondatban ott az egész értelme. Amitől olyan lázárervines. Odáig meg tessék elolvasni. Persze még nem két és fél éves gyerekeknek, ezzel még várunk egy kicsit. Ha egyáltalán.

És hogy mi miatt? Nos: éppen a kezdeményező fél, az illusztrációkat jegyző Pittmann Zsófia miatt. Aki talán ismertebb lehet kortárs témákat feldolgozó, szatirikus textilmunkáiról, a múlt század hímzett konyhai falvédőinek újraértelmezéseiről. Ebben a műfajban igazán remek alkotásai születtek, de a meséhez tartozó grafikák számomra a legkevésbé sem szimpatikusak. A vörös körmű főhősnő - aki állítólag a meseíró szándéka szerint az illusztrátor maga - még a kalap szelídítő hatása alatt sem lesz igazán kedves, pozitív figura. A némileg Réber László stílusát idéző rajzok próbálnak összhangba kerülni a történettel, kevés sikerrel. Illetve lehetséges, hogy csak velem nem sikerül megtalálniuk a közös hangot. De azt nagyon nem.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése