2011. november 15., kedd

Fráter Zoltán: Mesék az operaházból

Gyerekkoromban nagyon nem szerettem, ha a hajamat vágják. És mivel ez a feladat ráérősebb Nagyanyámra hárult, ő ilyenkor kénytelen volt mindenfélét kitalálni a szórakoztatásomra. Végül rájött a legjobb megoldásra: operákat mesélt nekem. Mivel velük jártam az Operaházba, logikus volt, hogy tőle halljam ezeket a történeteket, és persze szükségem is volt rá, mert a bonyolultabb cselekményű, ráadásul nem feltétlenül magyarul előadott darabok alaposan megkavartak volna.

Noha Katalint ez a veszély még nem fenyegeti, iskolás korában szeretném őt is megismertetni az operák világával. Én viszont nem tudnám neki fejből elmesélni a librettókat - ebben lesz majd a segítségemre Fráter Zoltán könyve. Kilenc, gyerekeknek (is) szóló opera cselekményét adja vissza mesés formában a szerző. A történetek ritmusa az elbeszélendő események sűrűsége miatt néhol kissé staccato, de elég jó kompromisszum született az önálló mese és az operakalauz-fejezet stílusa között.


A Diótörő, A sevillai borbély, a Szöktetés a szerájból vagy a Coppélia látványvilága Szegedi Katalin festményein keresztül elevenedik meg, az illusztrátor tobzódik a csodálatos jelmezek, pazar drapériák és élénk színvilágú kellékek ábrázolásában. Régen jártam operában, de remélem, ezek a darabok még láthatók lesznek klasszikus, kosztümös rendezésben is. Mert ez a kötet ebbe a gyerekkori varázsvilágba vezetett vissza engem is.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése