2011. november 20., vasárnap

Nyulász Péter: Zsubatta

Zsubatta. Aha. Hát, ez valószínűleg nem az én könyvem. Legalábbis így gondoltam sokáig, és a kezembe sem vettem a kötetet, főleg, miután elolvastam szakszerűen fogalmazó alcímét: Beszédfejlesztő mondókáskönyv.

"Zsumbiri, zsumburú,/ez a baba szomorú:" - hát Istenem, előfordul az ilyen, majd apukája megvigasztalja. Versben. Méghozzá beszédöröm-felkeltő versben. Ezt a sorok mellett megjelenő kis pillangó rajzából tudom meg, ízlelgetem is, remek taktus: beszédöröm-felkeltő. Vannak ám másmilyen mondókák-versek is a kötetben: ritmusfejlesztők, nyelvtörők, tematikus szókincsfejlesztők (diszlexia megelőzésére), egyebek. Vagyis ez a gyűjtemény amolyan nem csak a magam örömére forgatható versciklusokat tartalmaz, hanem részben vagy bizonyos mértékig célirányosan fogalmazott szövegeket. És ezt érezni vélem a versek nagy részén.

A cél persze egyértelműen fontos, tanuljanak újabb, modernebb verseket és mondókákat is a gyerekek, amelyek jól felkeltik bennük a beszédörömöt. De abban például nem vagyok biztos, hogy a diszlexia kialakulása célzott mondókákkal megelőzhető. Nem vagyok a téma szakértője, de emlékeim szerint a (szerzett) diszlexia kisgyermekkorban általános ritmuszavarral és szókincsbeli hiányosságokkal kapcsolódik össze, vagyis bármiféle mondókázás csak jót tesz a "megelőzésnek".


De ha elvonatkoztatok a mondókák fejlesztő-felkeltő mivoltától (amely egyébként kimondatlanul, önkéntelenül és természetesen a legtöbb jó gyermekvers sajátja) a Kállai Nagy Krisztina által illusztrált, felújított kiadást forgatva találtam nekünk valót is:

Tavi tél

Zöld buborék és
kék buborék és
piros buborék és
zöld béka;
tavi madarakkal az ősz kapuján át
nyárba repültek a nagy gólyák;
kicsi cinegékkel, a nádi verébbel
a békák fáznak a tó partján;
belemerevedtek a tél hidegébe
a nagy hullámok, a sok buborék,
kék buborék,
piros buborék,
zöld béka.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése