2012. április 26., csütörtök

Nyulász Péter: A baba bab

Pici kézbe pici könyv, pici fülbe pici vers való. A baba bab című kötet pedig mindkét fenti kitételnek megfelel. És hogy mikor is döntöttem úgy: erre a babszemnyi könyvre nekünk szükségünk van? Amikor azon vettem észre magam, hogy már ki tudja hányadszor ismételgetem Krisztinának az alábbi mondóka első versszakát.

A baba bab

Kicsi, kicsi tarkabab.
Kicsi, kicsi, kicsírázik,
kicsi, kicsi baba bab.

Tarkabarka tarkabab,
nagyra, nagyra, nagyra nő.
Babszemeket érlelő,
tarkabarka mama bab.

Pedig csak a könyvesboltban lapoztam végig az apró kötetecskét, elolvasva nem is fogott meg annyira, és mégis, ahogy felidéztem és elmondtam, egyszerűen belemászott, beleragadt a fülembe ez a három sor. Aztán persze a többi is, ahogy az jó mondókához illik. Kriszti pedig válaszol, gurgulázva és sikkantva, látom benne felkelni a beszédörömöt - na jó, nem gonoszkodom. Mindenesetre tetszik neki, és a célközönség kritikáját nem illik félvállról venni.

Schall Eszter színes körvonalakkal kerített, még színesebb rajzain pedig gurulnak, hemperegnek a tárgyak, az alakok, körbezsongják a verseket. És amiben Nyulász Péter olyan profi, a modern hétköznapok tartozékai itt is felbukkannak a mondókákban. Kedvencemet a kisfiukkal barkácsolni kívánó apáknál csak azok értékelhetik jobban, akik szakmányban fordítják elektromos kéziszerszámok katalógusait:

Kiszámoló

Öt, nyolc, tíz, húsz
sarokcsiszoló.
Én vagyok a kalapács,
te vagy a fogó!

1 megjegyzés:

  1. :D Köszi. Nem csak az utóbbi rigmust, a könyvet is megjegyzem, két barátunkhoz is érkeznek "kicsi bababok" nyár végén. :)

    VálaszTörlés