2012. április 10., kedd

Orbán Ottó: Kati-patika

Ha már Kati, természetesen bekerült a könyvtárba. És ha már Ottó, csak jókat írhat. Ezt az Ottót felnőtteknek szánt versein keresztül már ismertem, kíváncsi is voltam, az ő Katalin nevű lánya milyen ihletforrás volt gyermekkorában.

Nos, elsősorban kimeríthetetlen. Mármint a kislány kimeríthetetlen, a versek legalábbis egy nagyon eleven gyereket festenek le, aki fáradhatatlanul ficánkol, szaladgál, táncol. Hja, a név kötelez. Nem úgy az édesapa esetében, aki, meg kell vallanom, nem írt olyan szívemközepe verseket, mint egy másik Ottó. Nem gördülnek úgy a sorok, nem olyan a versek témája, nem az a hangvétel - a kedves olvasó is biztosan érzett már ilyet: nem tud mihez kezdeni a versekkel. És ezen nem segítenek Bálint Endre "olyan-mintha-gyerekrajz-lenne" illusztrációi sem.

De azért az alábbi vers mindig megnyugtat: az én ezüstpörgettyű lányom szelíd lelkű galambocska az egykori kis Orbán Katihoz képest.

Ringlispíl

A Kati nevű ringlispíl
forog-pörög, ahogy bír.
Rettentően sok a dolga:
lukat rúgni az új bútorba,
fellökni a kakaót,
kibelezni a mackót,
letépni a füleit,
gyötörni a szüleit,
ezt ledobni, azt megfogni,
késő estig rosszalkodni.

Egyébként ezért sem olvasok Katónak ebből a kötetből. Hát akarok én neki tippeket adni?!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése