2012. április 3., kedd

Stéphane Gris: A hangok csodálatos világa; A hangszerek csodálatos világa

Két csodálatos könyv, amely két, egymással határos, csodálatos világba kalauzolja el az olvasót. Egy erősen vitatott eredetű idézet szerint a zenéről írni olyan, mint az építészetről táncolni. Nos, a magam részéről nem értek egyet az egyébként igen frappáns kijelentéssel. Ha nem lett volna módom gyerekkoromban is és később is olvasni akár általánosságban a zenéről, akár zenetörténetről vagy konkrét darabokról, akkor még jelenlegi, sajnálatosan sekélyes zenei műveltségem felett sem rendelkeznék.

A hangok csodálatos világa a kottaírás jelrendszerébe vezeti be az olvasót, mesébe szőve, amelyben felbukkan egy unatkozó királykisasszony, egy derék, öreg varázsló, két herceg és három kapitány, számos versenyfutás, illetve száműzetés és várbörtön is, egyszóval a klasszikus mese kellékei szolgáltatják a hangjegyek, módosító jelek és társaik megismerésének hátterét. A csomagolás elsőrangú, a magyarázatok viszonylag fiatal olvasók számára is érthetők, és egy számolni és olvasni már tudó kisiskolás számára kiválóan megvilágítják a hangjegyírás rejtelmeit.

A hangszerek csodálatos világa című kötet azonban már fiatalabb kortól is ajánlható, most épp Katalin egyik kedvenc meséje. Az előző történet narrátora, Hamiska lépi át a hangszerek birodalmának határát, és ott sorra megismerkedik az egymással civakodó hangszercsaládok tagjaival. A békét és harmóniát meghozó végkifejlet maradjon titok, mert maga a történet nem különösebben kidolgozott vagy fordulatos. A szöveg varázsát a hangszerek bemutatása adja.

Hegedű, nővére, Brácsa (Mélyhegedű) és bátyja, Cselló behízelgő hangon társalgott, olykor szívettépő kiáltást hallatva. Nagybőgő dörmögött, Gitár csevegett, Bendzsó hadart, Zongora tagoltan mondta a magáét, Csembaló összefogta a beszélgetés olykor szerteágazó szálait, az előkelő Hárfa-kisasszony pedig szellemesen közbe-közbe szólt, turbékolva, mint egy galamb.

Az érzékletes leírásokat kiteljesíti az antropomorf figurák szellemes, de felismerhető ábrázolása, aminek köszönhetően általában hosszasan kell időznünk az utunkba eső hangszerbolt kirakatánál. És persze az sem utolsó dolog, hogy rövidebb zenei közvetítéseket is meg lehet nézni gyermekünk társaságában, amely először a felismerés örömét adja, majd egyre közelebb vezeti őt a zene élvezetéhez.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése