2012. augusztus 17., péntek

Mesekocka

Katalin nagy mesélő. Főleg olyankor, ha én teszek fel neki "miért?" kezdetű kérdéseket. Vagy megmagyarázza a dolgot (-Katalin, miért firkáltad össze a fotelt? -Ezek fel-i-ra-tok!!! Ide van írva, hogy firkálni tilos! ...), vagy meghökkentő és a tárgytól gondos ívben eltérő mesébe kezd. A harmadik mondat után szeme sarkából rám sandít, és ha látja, hogy tátott szájjal hallgatom, még vadabb fordulatokat kanyarít a történetbe.

És hogy mi is az a mesekocka? Három dobókocka, minden oldalán egy-egy előlény vagy tárgy képével. A soron következő játékos dob a kockákkal, és mond egy mesét, amelybe mindhárom dolgot beleszövi. Eredetileg úgy terveztem, hogy lesz külön élőlényeket, tárgyakat, illetve természeti jelenségeket felsorakoztató kocka, de a hal valahogy helyet cserélt a nappal - mindegy, így sem rossz. Legkreatívabban a csepp (könny, eső vagy csak víz?), illetve az óra (konkrét tárgy, vagy maga az idő?) használható.

A kockák elkészítéséhez egy borzalmasan ronda kirakó elemeit áldoztam fel, etikettpapírral leragasztottam a felületüket, majd színes és mintás papírokból vagdostam ki a képeket. Az első használat után szigetelőszalag védőréteg is került a mesekockákra... A ötletet részben ez a blog adta, bár szerzője nyelvtanításhoz használta a játékot, másik ihletforrásom pedig a Rory's Story Cubes nevű társas kockakészlete volt.

Na és hogy vált be a játék a gyakorlatban? Nos, először kicsit korán vettük elő, három évesen Kató még nem igazán volt partner a dologban: mindig engem kért, hogy meséljek, sőt, újra és újra ugyanúgy fordította a kockákat, hogy ugyanazt mondjam el megint. Közben azonban eltelt fél év, és Kati lelkesen fűzi a történeteket, amelyek néha kissé szürreálisak, és általában a csalimesék záróformuláját használják. Persze rövid történeteket mondunk, de idővel biztosan bővül majd a készlet, bonyolódnak a mesék.

Amelyek kitalálását egyébként magam is módfelett élvezem.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése