2013. április 2., kedd

Julia Donaldson: A legcsinosabb óriás

A szerző-illusztrátor páros könyvei sorra jelennek meg nálunk, lépcsőzetesen felépített, rímekbe szedett, kedves csattanóval végződő meséikkel itthon is nagyon népszerűek. Legújabb kötetükben a szokásostól eltérően emberek is szerepelnek.

Gyuri, az óriás végre talál egy ruhaüzletet, ahol lecserélheti nevetséges köpenyét, és ő lehet a legcsinosabb óriás a világon. Vidáman indul hazafelé, de útközben lépten-nyomon bajba jutott állatokkal találkozik, akiknek elajándékozza egyes ruhadarabjait. Végül trikóban, fél pár zokniban és cipőben, öv nélkül ugrándozik, és énekel: még így is ő a legcsinosabb óriás a világon.

Zsiráf kapta nyakkendőmet, nem fázik a nyaka többet,
az ingem vitorlavászon, hogy a kecske vitorlázzon,
a cipőm nyújt menedéket nyolc aranyos kis egérnek,
zoknim a róka használja, az lett az új hálózsákja,
övemet a kutyus kapta, szutykos lápon kelt át rajta...

De mivel a nadrágja lecsúszik, kénytelen visszafordulni a ruhaüzlethez, amelyet azonban zárva talál. Így visszabújik viseltes, régi köntösébe, és hazaballag. Ahol persze az állatok várják, hogy köszönetet mondjanak neki, és átnyújtsanak egy papírkoronát (ez a motívum nekem feleslegesnek tűnik) és egy, a jócselekedeteit felsoroló verset. A számos ismétlés tapasztalataim szerint inkább a felolvasót zavarja, a célközönség örömmel veszi – és gyorsabban memorizálja – a történetet.
Axel Scheffler állatfigurái, egy kellemes vidéki városka lakói, gondtalanul elvegyülnek az emberekkel, no meg az óriásokkal. Ha nem is annyira ragad magával a szintén keménylapos könyvecske, mint A majom mamája, egyszerű és kedves története és apró meglepetéseket is rejtő rajzai miatt jó szívvel ajánlanám az első olvasmányok közé.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése