2013. április 13., szombat

Módra Ildikó: Trapp

Hörömpő Cirkusz, világszám! Itt a híres Csin-Bumm Cirkusz szekerestől-lovastól! Sátor alól kikiáltó szétnéz: „itt látható a nagyhírű bűvész!” És így tovább, a cirkusz világa maga is mesevilág, hálás téma. Ha valakit beszippant, soha nem engedi ki a bűvkörébőlállítják a bennfentesek.

De hát mit is tehet egy vérbeli cirkuszos, ha feloszlik a társulata? Hát még ha egy ló az illető - akit fognak, és egyszerűen kiárusítanak.

Az állatok azonban nagy bajba kerültek. Évekig tartó, kifejezetten jól működő lótársi kapcsolat után Trapp társát, Trippet felrakták egy teherautóra. Mivel a járművet a városi hentes vezette, a ló megfogadta, hogy soha többé nem eszik kolbászt. Igaz, addig se nagyon evett. A kutyáknak könnyebb volt, azokat Bettina, az állatidomár vitte magával, a kiöregedett tigrist befogadta egy vidéki állatkert, a galambokat pedig ketrecestül, mindenestül megvásárolta egy tenyésztő. A nyulat felszolgálták a búcsúvacsorán, ekkor Trapp ismét berezelt, de másnap a lóvásáron találta magát, ami ha nem is felemelő, legalább megnyugtató pillanat volt.

Hát így kerül Trapp a Talált Állatok Osztályára, egy pajtába, ahol egy fellengzős stílusú macska, két visszahúzódó kutya, egy rocker kakas és egy ábrándos kacsa hallgatja tátott csőrrel-szájjal szórakoztató cirkuszos anekdotáit, amelyek mindig szolgálnak némi tanulsággal is.

Trapp tehát segít a pajta minden lakójának megtalálni önmagát – csak ő nem találja Lilit, az artista házaspár kislányát, akihez mély barátság fűzte. A történetek néha keserédes felhangjukkal, magvas költői képeikkel („horkolássá gömbölyödött”, „szoknyába bújt kérdőjel”) talán még nem teljesen élvezhetők Katalin számára, de már alig várom, hogy belenőjön.

Szalma Edit illusztrációi és a színes, nagy betűkkel szedett mondatok megmozgatják a szöveget, a fejezetnyitó képek közül pedig külön szívügyem A Talált Állatok Osztálya című fejezet elején szereplő kilincs: ez, kérem, a Toldi kilincse, amelyet a számtalan gyerekkéz között Nagyapámé is nap mint nap lenyomott valamikor réges-rég.

Na és hogy mennyire magával ragadott a könyv, azt akkor vettem észre, amikor az egyébként sejthető végkifejlet olvastán meglepetést és örömöt éreztem.

De ez senkit nem zavart, mindenki hangosan ünnepelt, hogy mit, azt maguk sem tudták eldönteni. Mindenesetre abban biztosak voltak, hogy a világ dicsősége ezennel visszavonhatatlanul helyreállt.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése