2013. április 21., vasárnap

Telegdi Ágnes: Madarak énekei

Mostanában rákaptunk a természetjárásra, a Budai-hegyek keresztül-kasul megmászása már egy babakocsi életét is követelte, de a jó levegő és a mozgás mellett Kati figyelmét egyre jobban lekötik a bogarak, virágok, madarak is. Ez utóbbi érdeklődésén felbuzdulva vettem meg Telegdi Ágnes egyik könyvét.

A szerző természetfotóira alapozva írt történetekből állítja össze egyre gyarapodó, Ó azok a csodálatos állatok című sorozatát. Az egész oldalas fényképek, ha nem is egy mátébence munkái, a célnak teljesen megfelelő, szép felvételek.

A rövid történetek maguk is a fényképek elkészültéről szólnak, és itt már érezhető a különböző szándékok mentén szétaprózódó meseszövés. A szöveg ugyanis egyszerre szeretne élménybeszámolót adni, a tollas főhősöket beszéltetni, és némi adalékkal szolgálni a bemutatott faj szokásairól. Mivel azonban egy fejezetben sem sikerült eldönteni, hogy melyik szándék domináljon, a szöveg nem áll össze koherens egésszé, a történetnek nincs íve, leginkább az események leírásán alapulva nem sodor magával – persze az általában két oldalnyi terjedelem még jobban megnehezíti a feladatot.

A szerző például ódzkodik a madarak beszéltetésétől, mégis mondatokat ad a szájukba, a „mintha ezt mondta volna” szerkezettel megterhelve a szöveget. Mivel óvodás korosztálynak szánt könyvről van szó, nyugodtan beszélhettek volna a madarak – csak akkor feltehetően csorbult volna a természettudományos ismeretterjesztő igény. Valószínűleg ugyanezen okból marad végig szigorúan a valóság talaján az események elbeszélése is, pedig a meseszerű vagy szórakoztató momentumok kiszínezése nagyot dobott volna az összképen.

A fényképek mellett színes ceruzarajzok is illusztrálják a kötetet, elkövetőjük, dr. Telegdi Judit gyermekien egyszerű rajzai illeszkednek a történetekhez, mintha attól kellene tartani, hogy a célközönség nem lesz képes az összetettebb képi és textuális információk befogadására.

A hiba egyébként elsősorban bennem van: a könyvhöz sajnos túlzott elvárásokkal közelítettem. Persze kevesen képesek olyan remek stílusban írni a természet csodáiról és a természetjárás élményeiről írni, mint Zsoldos Árpád – az ő könyvére bármikor vevő lennék. És azt hiszem, Katalin is hasonló véleményen van, mert ezt a kötetet elsőre sem olvastuk végig, és nem került le a könyvespolcról azóta sem.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése