2013. május 13., hétfő

Eric Carle: A telhetetlen hernyócska

A kis hernyó körüli felhajtás, a rá épülő rengeteg játékos, fejlesztő és tanító tevékenység miatt sokáig ódzkodtam a könyv megvételétől. Végül ez lett Krisztina első mesekönyve. Nagyon szereti.

Az egyszerű történetből egyelőre nem tudom, mennyit ért, mert éppen abban a rejtélyes és csodálatos korban van, amikor az eddigi hónapjaiban felgyűlt meglepő mennyiségű ismeretet hirtelen megtanulja visszaadni is. Annyi mindenesetre egyértelmű, hogy szereti a könyvet lapozgatni, a képeket mutogatni, ujját a gyümölcsökön lévő lyukakba dugdosni. Sőt, amióta egy piros gyöngyből és egy kevés zöld zseníliadrótból készítettem egy hernyócskát, azóta azt dugdossa lelkesen. Néha a szájába is.

Ez közel másfél évesen rendben is volna. No de mit kezd a könyvvel négy éves nővére? Elsősorban elveszi tőle, persze. Azután pedig esti mesét olvas belőle nekünk. Elmagyarázza közben a teljes átalakulás folyamatát, lelkesen végigszámolja az egyes gyümölcsöket (hiszen úgy döntött, ha nagy lesz, „matematika” lesz, mint Keresztanyu), felsorolja a hét napjait. Közben őt is magukkal ragadják az élénk színvilágú montázsok, és beszélget a zseníliahernyóval. Végül lefekteti, a könyvet becsukja. Kriszti pedig már édesen alszik.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése