2014. június 29., vasárnap

Gerald Durrell: Léghajóval a világ körül; Léghajóval a dinoszauruszok földjén

Amióta Katalin természettudományos érdeklődése a tetőfokára hágott, lázasan kutatok normális állatos könyvek után. A kínálat széles, és elkeserítő. Akad néhány jól szerkesztett és szép kivitelű kötet, de ezek zömmel olyanok, amelyeket nagyobb korosztálynak szántak. A kisebbeknek való sorozatok pedig szinte mind ugyanazokat a témákat járják körül. Az olyan állatos könyv azonban, amely egyszerre informatív és olvasmányos is, ritka, mint a reznek Magyarországon.

De akad ilyen: a felnőtt magyar olvasóközönség is ismeri és kedveli Gerald Durrell könyveit, aki egyszerre szakértő zoológus és jó tollú író, és aki több műfajban is maradandót alkotott - ő jegyzi például az általam valaha olvasott leghátborzongatóbb thrillert, A tükör címen. Két legsikerültebb gyerekkönyvét éppen most adták ki újra magyarul, de én még a saját elnyűtt példányaimból olvasok az elragadtatással hallgató Katinak.

Mert hát ki ne olvasna elragadtatással egy föld körüli utazásról, ráadásul léghajóval, amely olyan, mint egy repülő ökoház, és a közben átélt izgalmas és mulatságos kalandokról, amelyek főszereplői gyerekek és állatok. Utóbbiak épp annyira antropomorfizáltak, amennyire ez a történetszövéshez szükséges, de természetrajzilag is hiteles válaszokat adnak a három ifjú felfedező kérdéseire. Emma ikeröccseivel, Ivánnal és Konráddal együtt kíséri el nagybátyjukat, Gerry bácsit az expedícióra. Durrell a tőle megszokott vidám öniróniával jellemzi saját figuráját, és nem maradnak el a jóízű étkezések érzékletes leírásai sem.

A második kötet, ha lehet, még tovább fokozza az izgalmakat: az utazás nemcsak térben, de időben is zajlik, és az ősi korok veszélyei mellett modern bűnözőkkel is meggyűlik a felfedezők baja. A dinoszauruszok megmentésére szervezett úton megjárják az őshüllők mindhárom földtörténeti korát, és még egy lövés is eldördül a drámai csúcsponton, de nem is annyira ez, mint inkább a lassan kibontakozó cselekmény és a fejezetek hossza miatt való ez a könyv inkább a már önállóan olvasó kisiskolás korosztálynak.

Katira ennek ellenére legalább akkora hatással van főleg az első kötet, mint annak idején rám, és nekem is öröm felfrissíteni az emlékeimet. Graham Percy gazdag illusztrációi pedig méltó körítést biztosítanak a történeteknek: az állatok rajzai és a dinoszauruszok rekonstrukciói nagyszerűen kísérik a szöveget, kedvenceim azonban az expedíció vezetőjének remekbe szabott portréi. Aki ilyen lelkesedéssel tud írni állatokról, ételekről, és ilyen megbocsátó szeretettel önmagáról, az rossz író nem lehet, és csak sajnálni tudom, hogy Gerry bácsi huncut szeme most már valóban úgy ragyog, mint a csillagok a fejünk felett.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése