2014. június 20., péntek

Szabó Era: Csokitánc

Szabó Era gyerekverseiben és Kállai Nagy Kriszta rajzaiban minden megvan, ami gyereket és felnőttet egyaránt gyönyörködtet: játékosság, humor és derű, lágy formák, harmonikus színek és finom dallamok...” Egy ilyen ajánló olvastán az ember természetesen azonnal belelapoz egy könyvbe.

Az oldalak valóban csodálatosan színpompásak, némelyik a verssel párosulva igazi összművészeti alkotás, mint a Holnemvolt, aki csigavonalban szedve téved el a mesében, nagyon dekoratív az egész kötet. A versek pedig, nos, valóban derűsek, kedves, mesevilágbeli lények kukucskálnak ki belőlük – gyümölcslovagok küzdenek a piruló alma kegyeiért, a tekintélyes süteményes boltjában még a királyok is illendően viselkednek, több vidám ötlet is szerepel a tarka oldalakon. És mégis, valahogy ezek nem olyan versek, amiket szívesen olvasnék minden este a lányoknak, nem azért, mert rosszak lennének, csak hiányzik belőlük valami. Valami... izé... poézis és anatómia is van a kifejezésben, ha jól emlékszem. Szóval az a bizonyos szikra.

Ennek ellenére az összbenyomás kellemes, az illusztrációk sokat dobnak a könyv egészén, de nem gondolom, hogy nálunk a rongyosra olvasott kötetek közé kerülne.

Napszerész

A napszerész napot javít,
Hétfőt, keddet, pénteket,
Szárítja az esős napot,
Homályosít fényeset,
Ötletet ad szabadnapnak,
Boldogságot a névnapnak,
Gyertyát fényez ünnepeknek,
Jókedvet ad a rémesnek,
Ha a napod nem egész,
Kitölti a napszerész.
Lapos napot gömbölyít,
Üres percet tömörít,
Sorba rakja az órákat,
Huszonnégyet és nem százat,
Ezüst hajnalt aranyoz,
Piros alkonyt maszatoz,
Ha elromlott a napod,
Jobb lesz, mint a tegnapod,
Ha a napos napszerészhez
Javításra beadod!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése