2014. július 9., szerda

Gimesi Dóra: Csomótündér

Egyszer valaki megkérdezte tőlem, miért nem írok magam is. Hát ezért. Mert az ilyen gyönyörű meséket már mind megírta előttem valaki.

Gimesi Dóra, foglalkozására nézve bábdramaturg (ez persze nem egészen magától értetődő, hiszen egyre több könyv borítóján jelenik meg a neve, de sebaj, mert, mint egy helyen bevallja, a szóban forgó név sem volt mindig egyértelmű), Budapest utcáira, tereire helyezi tündérmeséit, különösen otthonos hangulatot teremtve ezzel.

Azt már tudjuk Békés Páltól, hogy a mesék hősei közöttünk élnek, és egy királyság teljes egykori udvartartását is megtalálhatjuk egyazon háztömbben, nincs is ebben semmi meglepő. Node arról vajon hányan tudnak a szerzőn kívül, hogy a lakótelepi tízemeletesek közül egyik-másik valaha óriásként járta a vidéket?

...lábuk belegyökerezett a földbe, gerincük lépcsőház lett, szemük ablak, mutatóujjuk villámhárító. A legmagasabbak Amerikába mentek felhőkarcolónak, az alacsonyabbak beérték a berlini húszemeletesekkel is. Szegény Jankónak - aki óriás létére kicsinek számított - meg kellett elégednie egy angyalföldi tízemeletessel.

Az unatkozó Jankó azonban az új lakó, egy csillagász távcsövének köszönhetően rátalál egy óbudai óriáslányra. Rögvest beleszeret, még verset is ír neki, egyszerre rögtön tízet.

Az óriáslány az első verstől úgy elpirult, hogy az egész házban bekapcsolódtak a radiátorok.
A másodikon akkorát nevetett, hogy ripityára törtek a rikácsoló néni porcelánjai.
A harmadiktól sóhajtott, és megállt a lift.
A negyediken elpityeredett, és megeredtek a csapok.

És így tovább, mígnem a kölcsönös szerelemnek és az Ügyeletes Tündérnek köszönhetően egymásra nem találnak az óriások - na és néhányan a bennük lakók közül is. És egymásra találnak mások is a többi történetben - két zsörtölődő öreg tündér, egy felfedezővé érett királyfi és egy szomorú tekintetű királykisasszony, egy tündér-ember szerelmespár, no és két olyan személy is, akik igazándiból nem egymáshoz tartoznak. A történetek a mese nyelvén szólnak a fájó aktualitásról, hogy miért is lehet az, ha két szülő elválik, vagy éppen arról, hogyan lehet elképzelni a végső elválást.

Emellett megtudjuk, miért zötyög a hetes busz a Thököly úton, hogyan jött létre a Földtani Intézet, és mi van a margitszigeti víztorony belsejében. A mesék alapötlete, kidolgozása és apró részletei egyaránt csodásak, Gyöngyösi Adrienn illusztrációi visszafogott színekkel, letisztult formákkal tűzdelik meg az oldalakat, szép összképet adva a könyvnek.

A kötet egyelőre a polcunkon pihen, mivel teljesen egyetértek a hátulján olvasható ajánlóval: 7 éves kortól. (Mellesleg sosem értettem igazán, miért szokott le a legtöbb kiadó erről a besorolásról, amellyel természetesen nem kellett mindig egyetérteni, de sokszor nagyon jó támpontot jelentett a könyvválasztásnál.) Csak abban reménykedem, hogy mire Kati elé kerül a kötet, már képes leszek elérzékenyülés nélkül olvasni az utolsó mondatokat.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése