2015. december 30., szerda

Lucy és Stephen Hawking: George és az Univerzum sorozat

 Micsoda szerencse, hogy még rám is gyerekkönyvek várnak a fa alatt - idén például George legújabb, magyarul kiadott kalandja. Hogy kicsoda George? Ezt biztosan kevesen tudják, annál többen ismerik kalandjainak egyik megíróját: Stephen Hawking neve valószínűleg annak is mond valamit, aki a középiskolai fizikaórákat zömmel félálomban töltötte.

A mi tanárunk annak idején mindenfélével megpróbálta felkelteni érdeklődésünket, de mindannyian jobban szerettük, ha gitározott. Az a nyelv legalább számunkra is érthető volt. Hawkingról is tőle hallottam először, de hiába olvastam el Az idő rövid történetét, csak pár évvel később, újraolvasva értettem meg a lényeget. Na igen, ha akkor már ott lett volna George... De az ő színre lépéséhez szükség volt a nagyszerű fizikus lányára, Lucy Hawkingra is, aki vélhetően a kerettörténetért felelős: a biogazdálkodó szülők fia, George egy nap megismerkedik a szomszédjukban lakó kislánnyal, és annak matematikus apukájával, aki egy szuperszámítógép segítségével barangol az űrben, és megfigyeléseket végez. És hogy mi mindenre jutnak együtt? Nos, utánam, Olvasó!

Az izgalmas, jól megírt történet kiválóan keretezi a tudományos tényeket, amelyeket külön összefoglaló oldalak tárnak az érdeklődő olvasók elé. Ez az amerikai stílusú ismeretterjesztés nekem általában nem igazán tetszik (például a Varázslatos iskolabusz című sorozat sem tudta belopni magát a szívembe, dacára egy tízévesforma kisfiú lelkes ajánlásának a könyvtárban), de eddig mindhárom kötet olyan kiváló arányérzékkel adagolta az őrült tudósok konspirációját, a váratlan csillagközi élményeket, az iskolai és a tudományos élet eseményeit, mi több, némi összeesküvés-elméletet is, hogy még ezt is elnézem neki.

A fordítás is rendben volna, alapos szakmai lektorálással, ha épp kedvenc áthallásaim nem sikkadnának el (legalábbis a második két kötet esetében, ezek Marczali Ferenc munkái, míg az elsőt Mezei Gábor magyarította): a "vendéglő a világ végén" csak étterem lett, Kipling magányosan sétáló macskája sem élte túl a fordítást (akinek minden hely egyforma), illetve a "végtelenbe és tovább" jelmondat sem maradt egyben - pedig nagyon tetszik, ahogyan egy ilyen, tudományos megközelítést pártoló könyvbe beleférnek a sci-fi idézetek. No persze. Hiszen közelebbről nézve sci-fi ez is. Mese. Kozmikus habbal.

Az illusztrációk kellemesek, a Hubble űrteleszkóptól és a NASA más forrásaiból származó varázslatos fotók pedig nagy kedvet csinálnak a világűrrel való közelebbi megismerkedéshez. Még szerencse, hogy már megjelent a negyedik kötet is - igaz, még csak angolul. Legalább lesz mit kérnem a következő Karácsonyra is.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szerettük! Mondjuk, vattát köptem, mire felolvastam mind a három kötetet hangosan :)

    VálaszTörlés
  2. Ezeket mind felolvasni??? Elismerésem... Van még valamilyen kedvencetek csillagászat témában? Most épp ez és a régészet van terítéken, minden ötletért hálás vagyok!

    VálaszTörlés