2011. április 30., szombat

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri; A török és a tehenek

A létező legjobb recept: végy egy klasszikus gyerekverset, biztos ami biztos, olyat, amelyet már dédmama is szeretett, tördeld be egy leporelló vagy lapozó oldalaira, és kérj fel egy kortárs alkotót, hogy körítse képekkel a verset. Egy leendő könyvtár első darabjainak teljesen megfelelnek az ilyen könyvek, mint például Móricz Zsigmond új, babaálló kiadásban megjelentetett tehenei és ökrei.

Az irodalmi anyag tehát adott, lássuk a képeket! Pásztohy Panka munkáit lehet szeretni és nem szeretni (hja, mint minden mást), nekem az a benyomásom: az adagolás a lényeges. Ezek az egész oldalas illusztrációk, amelyeknél némi vegyes technika is tetten érhető – gondolok itt az iciri-piciri kaszáló pitypangbóbitáira vagy Mehemed gombjára –, elfogadható keretek között tartják a szereplőket, akik magukban állva (például a Hóc, hóc katona lapjain) leginkább filmvásznukat vesztett rajzfilmhősöknek tűnnek. Itt azonban kerek fejükkel kerek történetekben bólogatnak, és talán általánosítva is mondhatom: a gyerekek szeretik őket.

2011. április 29., péntek

Kovács András Ferenc: Hajnali csillag peremén

Már régóta kacérkodtam ezzel a kötettel, de csak az interneten láttam, sosem akadt a kezembe. Végül egy kedves barátnémnál megláttam a polcon, és tüstént lecsaptam rá. Jól tettem.

Kovács András Ferenc is egy azok közül, akinek verseit Weöres Sándor műveihez szokták hasonlítani. Ha valaki ma Magyarországon gyerekverset ír, ez a párhuzam nehezen elkerülhető, de nyakra-főre alkalmazva elég kétes dicsőség. Mindegy, KAF kiállja a próbát, és nem Weöres oldalvizén, hanem saját jogán ír remek verseket. Egyébiránt, például alábbi versét olvasva, még érthető is az összevetés, de azért ne erőltessük, ezek a versek úgy jók, ahogy vannak.

Ringató

Horgas öreg venyigén

kúszik az esteli hold:
lágy levegőbe a szél 
fátyolos illatot old.

Száraz eperfa fölé 
szállnak a barna nyarak:
ringat a csend pihegő
csillagot és madarat.

Égi madár, aludjál, 
fénypihe-párna neszel: 
selymes idő, suhanó
csillagok álma leszel...

Olvasom boldogan, egyelőre inkább én, ezek a versek már nagyobbaknak valók, kritikustársam még nem értékeli úgy a nyelvi leleményt, az erdélyi helynevek és tájszók hozta új rímeket, az hommage-okat és áthallásokat, annál inkább a versek dallamát, sodrását, lüktetését. Aki ilyet leír Tibeti gyermekdal című versében, hogy „Szépen kérlek, Nagy Hódémon,/Ne fújj át rozzant bódémon”, az nálam már tuti befutó.

Takács Mari illusztrációi vidám kíséretet biztosítanak a versekhez - már annak, aki kedveli ezt az elnagyolt-festvevolt-foltonfolt stílust. Nekünk bejön. A kötet harminc év gyerekverseit foglalja magába, hét ciklusba rendezve – a szerkesztés is KAF munkája, mint egy érdekes interjúból kiderül –, kellemesen böngészgethető, szép ívű gyűjtemény.

És szerencsére nem is egyet tartalmaz kedvenc versformámból, a limerickből:

Süket holló 

Élt a skót Felföldön egy holló.
Szófukar volt, sőt: nagyothalló!
Ha jött egy jó varjú,
s szólt hozzá: „Hauvarjú?” – 
Annyit se vágott rá, hogy: „Helló!”

2011. április 28., csütörtök

Hóc, hóc, katona

Kezdjük egy alapművel.

A birtokunkban lévő kötet még az enyém volt gyerekkoromban, és nem véletlen, hogy újra kiadták - sajnos, más illusztrációkkal. A régi kiadást Szyksznian Wanda lengyel származású tervezőgrafikus illusztrálta, aki részben monokróm, olykor népművészeti motívumokat idéző rajzai nagyon a szívemhez nőttek. (Az új változat képeit Pásztohy Panka jegyzi, róla majd később.)

A könyv tagolása követi az alcímben (Bölcsődések verseskönyve) foglalt tematikát: előbb az egy-két éveseknek, majd a két-három éveseknek szánt műveket olvashatjuk a két részben. Annak mindenesetre szívből örülök, hogy nem két külön könyvben jelentek meg a „korosztályos” versek, mivel átjárhatóság bőven van - de ezt ne vessük a szerkesztő, Moldoványi Zsuzsanna szemére. Jó munkát végzett.

A versek többsége szeretett és szerethető, a legismertebb népi mondókák mellett helyet kapott a kötetben a(z akkori) magyar gyerekvers-irodalom java, Weöres Sándor, Zelk Zoltán,Tamkó Sirató Károly, Nemes Nagy Ágnes – persze Gazdag Erzsi – és mások, mellettük a külföldi mezőnyt többségükben népköltések képviselik.

A válogatás persze vegyes, de éppen ez a jó, mindenki találhat benne kedvére valót. Nem tudom, az új kiadást mennyire változtatták meg, de talán néhány vers kimaradt belőle így feltehetőleg egyik kedvencem is, amely inkább kuriózumként érdekes, mintsem versként. Íme:

Ho Si Minh: Kukorékolás

Közönséges kiskakas, 
hangod hajnalkor magas!
Te ébreszted népedet,
nem csekély az érdemed!

Weöres Sándor fordítása