2011. június 29., szerda

Jean-Philippe Arrou-Vignod: Liza és Micsoda

- Mérges! - mondta Katalin, amikor meglátta könyvheti szerzeményünk borítóját. És valóban, ez a könyv egyik főszereplőjének, Lizának legfőbb ismérve: mérges. Születésnapja van, és duzzog. Semmi nem tetszik neki. Először igazán az a kiskutya sem, aki egy ugrándozó dobozból kerül elő. Végül, amikor nevet talál a kutyusnak, derül fel először az arca - körülbelül a könyv kétharmadánál.

Innentől kezdve Liza és Micsoda barátok, és a kislány már az ajándékoknak is örül, mert van kivel játszani. A szüleit derékig látjuk csak, rögtön az első oldalon, hangjukat nem halljuk, és már nem is csodálkoztam annyira, hogy főhősünk duzzog. De nem csak duzzog. "Állj meg, te oktondi doboz, vagy miszlikbe aprítalak!" "Jól figyelj, te kutya, ha megtudom, hogy plüssből vagy, már doblak is a kukába!" "Ha nem hagyod abba az ugrabugrát, visszacsomagollak!" Ennyi fenyegetés már feltűnő egy minimális szövegmennyiséggel dolgozó könyvnél.

Az illusztrációk pedig híven tükrözik Liza lelkiállapotát, ahogyan összefont karral mérgelődik, vagy teli torokból kiabálja utasításait. Olivier Tallec piros-fekete fehér rajzai színvilágukban a kis Nicolas-könyveket idézik, de a vékony fekete vonalak éppen csak felvázolják a szereplőket körülvevő világot.

A magyar szöveg Hotya Hajni munkája, akinek köszönhetően olyan új szavakkal bővült Katalin szókincse, mint "iszkiri", "miszlik" vagy "hortyogó". Az azonban (engem) zavaró szerkesztési figyelmetlenség, hogy a párbeszédek kijelentő mondatainál a gondolatjel előtt kitették a pontot, a magyar nyelv szabályaival ellentétben. És az vesse rám az első követ, aki nem küzd maga is valamilyen szakmai ártalommal.

A könyv letagadhatatlan előnye, hogy nem didaktikus, teljes egészében az olvasóra bízza az interpretációt. Mindenesetre a további köteteknél Kató véleményét fogom kikérni, hogy egyáltalán megvegyük-e a kis enfant terrible és zsebkutyája újabb kalandjait.

2011. június 26., vasárnap

Varró Dániel: Akinek a lába hatos

Még egyetemista koromban került a kezembe Varró Dániel Bögre azúr című kötete, akkor nagyon megfogott, és a Változatok egy gyerekdalra című ciklusáról fenntartom, hogy zseniális. Emlékszem, mennyire tetszett, ahogyan a szlengből vett kifejezéseket beépítette a klasszikus ritmusokba, versformákba.

Na éppen ez az, ami jelen gyerekversekben kifejezett ellenérzést vált ki belőlem. Mert - bár Bartos Erikával kapcsolatban éppen ezen fenntartásaimat fogalmaztam meg - nem minden a ritmus. Lehet ugyan, hogy jól hangzik az "Odanézzél, fú, de állat,/két lábával rúgkapálgat!" versszak, és ritmusában tökéletes a "Még feje lágya, no né, be se nőtt/(...)/s állva pisálnak utána a nők" rímpár, ilyet én egyszerűen nem mondok a gyerekemnek. Másénak sem.

Az ilyen és ehhez hasonló poénok ugyanazt az érzést keltik bennem, mint a amikor halálfejmintás rugdalózót látok egy csecsemőn. Persze biztosan van, aki ezt szellemesnek tartja, de számomra az ilyen sorok annyira "hazavágják" a verset, hogy inkább törlöm a memóriából - ami a fülbemászó ritmus miatt nem könnyű dolog.

A kötet egyébként szemre kellemes, Maros Krisztina pasztell árnyalatú illusztrációi amolyan klasszikus gyerekkönyvnek mutatják a Korszerű mondókák kisbabáknak alcímmel megjelent kötetet. Talán inkább meghasonlott fiatal apukáknak szólnak ezek a korszerű mondókák - nosza, próbáljuk ki a miénken, mondta Katalin. De a külső véleményező is hasonló kifogásokkal élt a versekkel kapcsolatban, amelyekhez gondos használati útmutatót is mellékelt a szerző, például "ha nem tudjuk, miért nyí a baba, ezt kell neki mondogatni". Talán így, versben megfogalmazva könnyedebben dolgozzák fel a friss szülők a saját problémáikat. A modernebbje legalábbis.

Azért álljon itt a kedvencem is, mert az is van:

Büfiztető
avagy a légbuborék fájdalmas éneke

Szellő voltam, lebegő,
illanékony levegő,

szabad voltam, elnyelettem,
szűk sötétben senyvedek benn,

mint elrabolt grófkisasszony,
vártoronyból lóg ki copfom -

hagyd, hogy újra legyek szél,
börtönömből eresszél:

böff!

2011. június 24., péntek

Szakács Eszter: Villámhajigáló Diabáz

Na az ilyen könyvek miatt várom, hogy Katalin felnőjön. Illetve csak egy kicsit feljebb. Miért is?

– Nem és nem és nem! Nem akarok nagyapa felhők fölötti palotájában nyaralni! – toporzékolt spagettivékony lábacskáival a szélisten legkisebb unokája.

Ha egy mese ilyen felütéssel kezdődik, ráadásul ennyire könnyed mosollyal ötvözi a modern és a profán elemeket, akkor már biztos, hogy nem esik ki a kezünkből, amíg végig nem olvastuk az összes történetet. Mitológiai mesék ezek, a szereplők részben a görög mondavilág alakjai - részben pedig Kalliszté szigetének lakói. Hogy hol is ez a Kalliszté? Nos, a könyv szerint nem szerepel egyetlen térképen sem, de valaha szerepelt - az antik görögök Szantorini szigetét nevezték így, "Szépségesnek" (joggal, tanústja Katalin nagybátyja, aki oda nászutazott).

És ezen a szigeten történik mindenféle, valamikor napjainkban, vagy inkább egyfajta kortárs időtlenségben, például Rebarbara, az utolsó sárkány Kheirón, a kentaur segítségével felfedi származása titkát, a karikalábú szobrásznövendék, Periklész egy életre kelt agyag Minótaurosz segítségével útközben megment egy királylányt, és Kirkének, a varázslónőnek nem lesz rá lehetősége, hogy több adóellenőrt paradicsommadárrá változtasson.

Az összes mesében megtalálhatók az antik és a modern párhuzamba állításából adódó humoros momentumok, de ezek sosem lesznek túlzók vagy mesterkéltek - ehhez pedig kiváló egyensúlyérzék szükséges. És finom humor, amit még ma is sokan értékelnek, a gyerekek között is.

Próteusz izgalmában egy tál gyümölcszselévé változott. (Mindig ez történt vele, ha túlságosan izgalomba jött.)

A kötet élénk színvilágú kollázsait-rajzait Molnár Jacqueline jegyzi, aki főleg az egész oldalas képeken igen szórakoztatóan dolgozza fel az antik ábrázolási toposzokat.

Az esküvőt természetesen a víz alatt tartották meg. Mind az ifjú pár, mind a násznép búvármaszkot és oxigénpalackot viselt. Egyetlen apró közjáték zavarta meg a szertartást; amikor az izgatott vőlegény az igen kimondásánál egy pillanatra málnaszínű zselévé változott. Szerencsére bájos menyasszonya nagy rutinnal rögtön el is kapta a süllyedő tálat.

A kötet végén betűrendben megtalálható a mitológiai szereplők rövid ismertetője, de a mesék is tartalmaznak néhány szavas, fel sem tűnő magyarázatokat, amelyeknek köszönhetően a görög mítoszokban járatlan olvasók sem jönnek zavarba. Először egyébként arra gyanakodtam, hogy a szerző klasszika-filológiát végzett, de kiderült: Szakács Eszter végzettsége szerint ötvös és földrajz-rajz szakos tanár. No és a Pécsi Egyetemi Könyvtárban dolgozik. Könyvtár - ez sok mindent megmagyaráz.

Az írónő már dolgozik következő kötetén, amelynek főhőse, Habakuk királyfi remélhetőleg hamarosan elkápráztat bennünket hőstetteivel. Addig pedig olvasom a Görög mítoszokat.

2011. június 20., hétfő

Paulovkin Boglárka: A katicabogár elveszett pöttyei

Ha valakit Katalinnak hívnak, és üknagynénje (van ilyen?) után szólíttatik időnként Katicának is, kivédhetetlen a katicabogár-tematika. Ha nem is nevezném rajzásnak, azért sok különböző méretű és funkciójú katica fordul elő a lakásban. Köztük a Paulovkin Boglárka által írt és rajzolt kis Magyar Jószág is.

A történet egyszerű és kedves: egy katica belebukfencezik a vízbe, ahol leáznak a pöttyei, a különböző vízi állatok pedig segítenek neki megtalálni azokat. A rövid szövegben még miniatűr jellemrajzokra is futotta: a kicsit hiú katica, a fontoskodó béka, a versengő molnárkák és a mogorva öreg harcsa karakterét néhány szó érzékelteti kiválóan.

Az oldalpárok bal felén található a szöveg, amelynek háttérszíne mindig a másik oldalon lévő rajzhoz igazodik. A rajzok közeli beállításban vagy premier plánban ábrázolják a szereplőket, kis képkivágások a kis figurákról, akik minél kevésbé antropomorf lények, annál jobb. Valahogy nem vagyok kibékülve az illusztrátor emberábrázolásaival, és a katica arca néha elég emberszerű, de azért nem vészes a dolog.

Ami viszont kifejezetten bosszantó, az a kiadás minősége. Noha keményfedeles könyvről van szó, a lapok már néhány olvasás után kihullottak a helyükről, és most gyakorlatilag minden oldalt cellux tart össze. Mert Kati bizony szívesen lapozza fel újra és újra az elveszett katicapöttyök történetét.

2011. június 15., szerda

Kiss Ottó: Emese almája

Kiss Ottó nevével találkoztam már lépten és nyomon, még a blogjára is eljutottam, de a versesköteteihez valahogy sosem volt szerencsém. A könyvhétre újra kiadott Emese almája alkalmából rátaláltam mégis, és ez valóban szerencse volt.

A kötet úgynevezett svéd típusú gyerekverseket tartalmaz - ez újdonság volt a számomra, mármint hogy van ilyen. Rímtelen, a világot a gyerekek szemszögéből láttató képek ezek, ha jól tudom, a hagyományt az Ami a szívedet nyomja című svéd kötet honosította meg nálunk. Ez a svéd dolog nekem tetszik, de arra azért kíváncsi leszek, Katalin hogy értékeli majd. Mert a versek csattanója lehet, hogy csak egy felnőttnek poén (nekem az), a gyerek viszont őszintén és komolyan látja ilyennek a világot. Vagy talán éppen a gyerekeknek segítenek jobban megérteni a felnőttek világát? Nem tudom, valószínűleg kor kérdése, tehát figyelni fogok arra, mikortól érdemes adagolni ezeket a verseket.

Adni

Adni a legjobb dolog
a világon. Meg is indokolom
mindjárt. Gondolj csak
bele:
amikor valaki ad,
éppen akkor valaki kap is.

És kapni a másik legjobb dolog
a világon.


A kötet alcíme: Szép Szó Tár. Verses ábécéskönyv. Afféle kisenciklopédia, betűrendbe szedett szómagyarázatok ezek, csak éppen egy gyerek saját meghatározásai olvashatók benne a világ fontos dolgairól. Néha a felnőttek furcsasága, néhol a gyermeki relativitás, vagy éppen áthallások adják a versek apropóját, de megkapó könnyedség jellemzi mindet.

Víz

A víz az élővilág bölcsője.
Mindenki, aki él,
ringatózhat rajta.


A könyv illusztrációit Baranyai András készítette, találó, szellemes képecskék, és azok az orrok! Na és persze a "könyv a könyvben" motívum, az utolsó képen a kisfiú hóna alatt az Emese almája - ezzel mindig le lehetett venni a lábamról. Ahogyan az alábbi verssel is (terjeszteni fogom):

Párválasztás

A párválasztás egyszerű:
el kell képzelni,
hogy a pároddal
egy lakatlan szigeten
élsz kettesben.
Ha jó ott vele,
akkor jól választottál,
ha nem jó ott vele,
akkor pedig
nem jól választottál.

2011. június 12., vasárnap

Böngészők - körkép

Rotraut Susanne Berner böngészői

Ha azt hallom: böngésző, rögtön a német grafikus munkái jutnak eszembe. Első kötetünk, a Nyári böngésző, ismét csak Keresztanyu közvetítésével került könyvtárunkba, és ott csakhamar (értsd: egy éves kortól) egyre növekvő népszerűségnek örvendett.

Varázsa több dologban rejlik: egy (hamisítatlan német) kisváros életét követhetjük végig többek között a városszéli tanya, a főtér, a művelődési ház és a park érintésével. A szereplők egy része együtt mozog az egyes oldalakkal, többé-kevésbé hétköznapi események részese lesz, így a több szálon futó történetek követése is szórakoztató.

Az illusztrációk úgymond átfordulnak a lapokon, tehát ha több böngészőt tennénk egymás mellé, összefüggő (bár néhol kicsit furcsa) képet kapnánk az egész városról. És ennek a magyarul kicsit esetlen Nekeresdfalva névre hallgató városnak az életét rajzolta meg Frau Berner mind a négy évszakban, majd egy nyári éjszakán is. A téli kötet az első, és az évszakok előrehaladtával újra meg újra viszontlátjuk régi ismerőseinket, megtudjuk, hogyan alakul az életük, a felfedezés öröme még számos újralapozás után is újra és újra meglepi a figyelmes "böngészőt". Azt például, remélem, mindenki tudja, hol található az apácazárda?

Az eddig leírtak persze elsősorban a nagyobb gyerekekre (és elragadtatott szüleikre) vonatkoznak, de a legkisebbek is remekül használhatják a könyvet, Katalin például szavakat tanult belőle lelkesen, illetve egyes történésekre kérdez rá mostanában, mert néhány hét szünet után mindig újra előkerülnek a böngészők. Ja, és ami ebből a műfajból nem maradhat ki: a macskák minden kötetben ott bújócskáznak az oldalakon, megkeresésük változóan nehéz feladat.

Ali Mitgutsch: Négy évszak a parkban

Négy évszak egy kötetben, egy hatalmas parkban, ahol akad újságosbódé, csónakázótó, emlékmű és minden egyéb. Rengetegen hemzsegnek a fák között, szinte túl sokan, és mivel madárperspektívából látjuk az eseményeket, nehezebb is a látottak feldolgozása. Úgy vettem észre, Kató könnyebben tudja értelmezni a fekete körvonalas képeket, például a fent említett négy évszak-böngészők rajzait.

Na és persze már várom, hogy mikor fogja megkérdezni, mit keres a nyári éjszakában a patak mellett az a nudista pali. Nem vicc.

Hartmut Bieber: Óriásböngésző

A könyv súlyát tekintve óriási, egyébként annyira nem, kicsit ad hoc összeállított helyszíneken sorakoztatja fel a böngésznivalót: tanya, játszótér, uszoda, piac stb. És itt is feltűnő a zsúfoltság, ami a sípályán engem még így rajzolva is zavar, de egyébként is (ahogyan Márkus László mondta volt): was zu viel ist, ist zu viel.

Az oldalak tetején-szélén viszont ott sorakoznak egyes kiemelt szereplők, tárgyak, amelyeket megkereshetünk a képen - ez néha nem is olyan egyszerű.

Guido Wandrey miniböngészői

Egy nap a városban, az állatkertben, a hajón vagy a vidámparkban, mindez zsebkiadásban, utazáshoz kiválóan megfelel. Kivéve, ha Nagymamával utazik a gyermek, mert ezek a rajzok bizonyos kor után szemüveg nélkül nem élvezhetők. És még egy apró megfigyelés: mindegyik kötetben, majd' mindegyik oldalon szemetelnek. Eldobott banánhéjak az állatkertben, zsebkendők a hajón, de nem egy és nem kettő - ennyire hozzátartozik a mai utcaképhez? Realista ábrázolás? Ugyan kérem...

2011. június 9., csütörtök

Búth Emília: Madárlátta

Búth Emília verseit kevesen ismerik. És ez hiba. Vagy legalábbis szomorú, mindazonáltal egyáltalán nem csoda: két megjelent verseskötete már antikváriumokban is csak elvétve bukkan fel.

Kicsi, kézbevaló (vagy éppenséggel kicsi kézbe való) könyv ez a Madárlátta, a versekben pedig egy nagyon boldog gyermekkor képe köszön vissza. A nagyszülőknél, vidéken töltött nyarak, az a békés és természetközeli mesevilág, ami az én nagyvárosi életemből kimaradt. De aki megélte, valahogy így emlékszik vissza rá, és a versek nekem is elhozzák a csak olvasmányaim alapján elképzelt érzést.

A képzelet és a természet varázslatosan megelevenedő világa át- meg áthatja egymást, olyan meseszerű minden, ahogyan csak egy gyerek láthatja a világot. A versek között vannak mondókák, dalocskák, képversek, altatók. Egy részüket pedig finom melankólia hatja át, olyan halkan, mintha hangfogós hegedűn...

Hamvas

Hamvas a szilva, itt az ősz,
Nagymama biccent, lekvárt főz.
Bólint nagyapa,
fölszedi a diót.
S télen elmeséli majd,
ami vót.


A kötetet a szerző illusztrációi díszítik, és úgy érzem, ebből a szempontból is ott lenne a helye a gyermekkönyves köztudatban: színes és fekete-fehér papírkivágások (szakszerűen: "nyirkák"), körömollóval csipkézett miniatűrök és nagy színes felületek sorakoznak az oldalakon - bár nézeteim szerint a szerkesztő az egész oldalas színes képeket gyakran nem azzal a verssel tette egy oldalpárra, amelyhez tartoznak. Ez talán csak azért zavar, mert Kató gyakran kép alapján kéri a verseket, és ha a kedvenceit még nem tanultam volna meg, akkor vadul lapozgathatnék minden alkalommal.

A tej
(Dal reggelihez)

Három kis cicák
kérdik Katicát:
elég édes?
elég langyos?
vagy ők megigyák?

2011. június 5., vasárnap

Michael Bond: Paddington; Paddington a kertben

A medve olyan figura, aki mindig beválik. Micimackó elmélkedéseitől Maczkó úr (sic! Singer és Wolfner kiadása, 1907) tenyeres-talpas logikájáig számos bundás filozófus történetei ragadták magukkal az olvasókat. Mert a medvék filozofikus alkatok, akár bölcs öregek, akár tágra nyílt szemmel a világra csodálkozó bocsok, mindig megvan a maguk véleménye mindenről.

Ahogyan Mr. Paddington Brownnak, a Legsötétebb Peruból érkezett ifjú medvének is. Michael Bond már régóta írja Paddington-történeteit, hozzánk azonban csak néhány éve érkeztek az első kötetek. Szerencsére rögtön két kisebbeknek való változat is, amelyek egy-egy, Robert W. Alley által gazdagon illusztrált történetet tartalmaznak.

A Legsötétebb Peruból érkezett medve igaz története alcímet viselő könyv Paddington Londonba érkezését és a Brown családdal eltöltött első napját írja le - az eredeti, "nagyoknak" szóló változat első két fejezetét gyúrta egybe a szerző. És jól tette: a pályaudvar büféjében bekövetkező baleset a krémes süteményekkel legalább annyira képekre kívánkozik, mint Paddington találkozása a fürdőszoba intézményével.

A Paddington a kertben című kötetből pedig megtudjuk, mikor nem ildomos kerttervezési tanácsokat olvasgatni, és honnan a legcélszerűbb megtekinteni készülő kertünket.

- Hát azt inkább nem kérdezem, hogyan került oda Önnek az a marmeládés üvege - mondta a művezető, de közben intett embereinek, hogy segítsenek szétlazítani a betont, amíg lehet.
- És az is érdekes, hogy a létráról jön le itten uraságod... de mindegy.
- Fontos volt, hogy felmásztam - közölte Paddington. S udvariasan megemelte a kalapját.

Ennek az ifjú medvének határozott elvei vannak, és határozottan is cselekszik - ezen tulajdonságai keverik mindig bajba. Amiből kivágja magát. És ami a legszebb: a bajban sosincs egyedül, mindig talál egy-két kedves illetőt, aki a pártját fogja vagy a segítségére siet. Teszi mindezt a legnagyobb komolysággal, őszintén. Szeretem ezt a motívumot, visszaadja az emberek jó szándékába vetett hitemet. És egy mesénél az ilyesmi nem hátrány, azt hiszem.

A fordítás pedig egy igazi medveszakértő, Tandori Dezső munkája, akinek köszönhetően Paddington marmeládét fogyaszt, méghozzá ozsonnára, és "uraságod"-nak szólíttatik - kiválóan visszaadva ezzel a könyv eredeti hangulatát és hamisítatlan angol humorát - amelyet, meglepetésemre, kulturális finomságokra is fogékony leányom velem együtt értékel.

2011. június 1., szerda

Szabó T. Anna - Tóth Krisztina - Varró Dániel: Kerge ABC

Közös rajongásunk tárgya egyik első könyvünk volt, és kicsit túl korán került Katalin kezébe - mondjuk úgy, meglátszik rajta, hogy sokat (és hevesen) forgattuk. Nem véletlenül.

Egy rendhagyó abc-s könyvről van szó, amely minden betűhöz (amelyek nyomtatott kis és nagy változata ott virít az egyes oldalakon) egy állatot rendel az adott kezdőbetűvel, az állathoz egy verset, a vershez pedig egy illusztrációt, de nem akármilyet! Fiatal iparművészek dolgoztak az egyes oldalpárokon, akik egyedi megjelenést adtak minden betűnek - eltérő technikák és színvilág, de azonos alapstruktúra fogja össze a kötetet szerves egésszé.


Az oldalak között akadnak sikerültebbek és kevésbé eltaláltak, de a kínálat tarkasága és ötletessége mindenért kárpótol. Változatosak a három költő, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina és Varró Dániel művei is, utóbbié például ez:

Bajuszát az Óriáscincér
nem pödri ki semmi kincsér'.

Makacs, mint egy ökör ebben,

úgy szereti pödöretlen.




Az illusztrációk sokféle anyagból építkeznek, akadnak köztük számítógépes (Nagy Diána) és szabadkézi (Paulovkin Boglárka, Takács Mari) grafikák, festmények (Gyöngyösi Adrienn) és firkák (Kárpáti Tibor), agyagszobrok (Farkas Ámon Gergely) vagy épp vegyes technikát alkalmazó képek (Szolnoki Beatrix), néhány pedig fotók felhasználásával készült. Remek, a képi megoldásokat megragadó vers is született egy "problémás" betűnél, Tóth Krisztina tollából:

Kövér kutya hátulról a Q,
mintha ülne, olyan alakú.
Van farka, de nem csóválja,
nem jött meg a vacsorája.



Úgy tűnik, ez amolyan koronként változó könyv, a baba látja, hogy színes és állatos, a nagyobb gyerek élvezi a verseket, egy iskolás már az abc-részét is értékeli, a magamfajta pedig remekül szórakozik a színek és szavak kavalkádján, és Szabó T. Anna strófáin:

Ezt selypíti a wapiti:
"Nem isz vadok, mama, piti,
úd megnőttem, nad vadok,
nem bántanak a nadvadak!"