2012. február 25., szombat

A kis gömböc és más mesék

Nem akarok holmi rókákkal meg bőrökkel előhozakodni, van belőlük a könyvben is, elég az hozzá, hogy a rengeteg - részben ma már felnőtt, aktív vásárlóerőt képviselő - gyerek által szeretett Magyar Népmesék rajzfilmsorozat könyv formátumban való kiadása a siker biztos receptje. Gazdagon illusztrálva, tíz kötetben, külön-külön vagy díszdobozban.

Én óvatos duhajként a könyvtárból kivettem azt a kötetet, amelyről feltételeztem, hogy a népmesék világára még talán nem mindenben érett kritikustársam is értékelni fogja. A kis gömböc és más mesék című kötetre esett a választásom, ez többségében állatos történeteket tartalmaz.

Ha az illusztrációk háttérrel együtt kerültek a könyvbe, akkor azok egy lekerekített sarkú, tévéképernyőre emlékeztető kivágásban szerepelnek - gondolom, az eredetire való utalásként -, kivéve, ha lelógnak az oldalról. És illusztrációból van bőven, minden oldalpáron négy, gondolom azért, hogy a lehető legtöbbet átemeljen a könyvbe Jankovics Marcell és munkatársai csodálatos, dinamikus és gyakran a népművészet motívumaival játszó animációiból. És éppen ez a gazdagság az, ami a mesélés hátrányára válik: a képek, méretük és mennyiségük révén, egyszerűen elnyomják a szöveget, ráadásul nem is mindenhol párhuzamosak a történettel. És ha tetszik, ha nem, nem tudom pótolni Szabó Gyula mesemondó hangját, amely annyira hozzátartozik a könyv által felidézni kívánt élményhez.


A műfajok keresztezése nehéz feladat, és azt hiszem, maradok a rajzfilmváltozatnál, illetve Benedek Elek és Illyés Gyula mesekönyveinél. És különben is, ráérünk még azokkal a népmesékkel.

2012. február 16., csütörtök

Hír: fizetni kell a kortárs mesék nyilvános felolvasásáért

Az nem újdonság, sőt, tréfák és élcek témája, hogy ma már mindennek szabott ára van. Mostantól kezdve a meseolvasásnak is. Amikor először olvastam a hírt a DM (a másik) oldalán, persze engem is meglepett, de az első felháborodás után érdemesnek tartottam kicsit jobban is körüljárni a témát.

Hiszen az iskolákban, óvodákban tartott, illetve külön számukra szervezett felolvasások továbbra is ingyenesek maradnak, ahogyan ez az Artisjus oldalán is olvasható. Az ilyen, ún. jogdíjmentes tanórákat leszámítva azonban ezentúl minden nyilvános felolvasásért - amennyiben a szerző nem méltóztatott már legalább 70 évvel ezelőtt eltávozni ez árnyékvilágból, vagy amennyiben nem népmeséről van szó - minimum 2700 forintot kell fizetnie a szervezőnek, a felolvasó gázsijától és a jegybevételektől függően. Ez persze szomorú hír elsősorban a könyvtáraknak, feltéve, hogy a meseolvasást például színészekre vagy közéleti személyiségekre bízzák - mert ők valószínűleg ellenszolgáltatást várnak egy-egy ilyen fellépésért. Ha azonban a részvétel ingyenes, és - mondjuk, némi ingyenreklám fejében - sikerül rávenni az előadót, adott esetben a szerzőt, az önkéntes fellépésre, a probléma már meg is oldódott. (Na gondolom, azért a könyvtárosoknak egyszerűbb, ha ők maguk olvasnak fel, munkaidőben.)

Egy könyvesboltnál már nyilván nem akkora az anyagi teher, egy-egy felolvasás jogdíját jó esetben ellensúlyozni tudják a kapcsolódó eladásokból, végezetül pedig még a szerzőket is támogatják, hiszen a jogdíj egy része hozzájuk kerül vissza. Hogy irodalmi alkotások előadásánál ez mennyi, illetve az örökösök esetében mi az eljárás, arról az Artisjus oldala nem ad bővebb tájékoztatást. Mindazonáltal van egy olyan érzésem, hogy még Lázár Ervin örökösei sem ebből fognak meggazdagodni.

Végezetül még egy érdekes kérdés: vajon fizetnie kell-e ezentúl a szerzőknek is, ha saját maguk szerveznek könyvbemutatót? Gondolom, majd ha bolondok lesznek. Mert ugyan ki rakna úgy pénzt az egyik zsebéből a másikba, hogy közben abból valaki még bőséggel markoljon egyet?

2012. február 13., hétfő

Weöres Sándor gyermekversei - körkép

Bóbita

Az egyik olyan verseskötet, amelynek véleményem szerint mindenképpen ott a helye minden magyar gyerek könyvespolcán - még ha ez a mondat kicsit propagandaszagúra sikerült is. (A másik egyébként Romhányi József Szamárfüle, de róla majd máskor.) Hogy ezek nélkül a versek nélkül mennyire nem lehetséges élni, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy családunkban összesen négy példányban fordul elő a könyv, hogy bárkinél is legyenek a lányok, mindig élvezhessék ezeket a képeket, rímeket, ritmusokat, amelyeken anyjuk is felnőtt.

Ha a világ rigó lenne

Weöres elsőként, 1955-ben megjelent gyermekvers-antológiáját, a Bóbitát több is követte, de számomra az első válogatás marad a legsikerültebb. Az utolsó gyerekkötetként közreadott Ha a világ rigó lenne magába foglalja a Bóbita anyagát is - igaz, néhol már változtatásokkal. A kibővített kötetet szintén Hincz Gyula illusztrálta, de rajzain ezúttal elvesznek a színek az ákombákom tollvonások között, és többé nem érezhető a lendületes ecsetvonásokból összeálló elnagyolt képek könnyedsége.

Magyar etűdök

Ez a kötet a létező legweöresebb, a legmélyebben enged bepillantást kedvenc költőm életébe: egy maga rajzolta-írta füzet facsimiélje, amelyet felesége, Károlyi Amy számára készített, sokszínű tintával, kisiskolás kézírásával, furcsánál furcsább rajzokkal. És ahogyan az alcímben foglaltatik: ez Száz kis énekszöveg, a tartalomjegyzékben jelölve, hogy Kodály-dallamra vagy egy népdalra énekelhető-e éppen. Merthogy énekelik már régóta, sokan és sokféleképpen Weöres Sándor verseit - de ebből legalább kiderül a szerző hozzáállása is verseinek megzenésítéséhez. Az persze más kérdés, hogy ki mennyire ügyes kézzel nyúlt az egyes feldolgozásokhoz.


Évszakok

Ennek a megzenésítési hullámnak, illetve a négy évszak-tematikának eredménye ez a nemrégiben kiadott válogatás, megfejelve egy DVD-vel, amelyen a megzenésített verseket a kötet animált illusztrációi kísérik. Utóbbi illusztrációk ennek megfelelően rajzfilmszagúak, sőt, inkább animált .gif-ekre hajaznak, és egyáltalán, a tematikus újrakiadásoktól pedig feláll a szőr a hátamon.

Pardon, kissé elragadtattam magam.

Az éjszaka csodái

Ez a vers nem gyerekvers. És ez a könyv sem kifejezetten gyerekkönyv. A többi stimmel. ...furcsán szökken a pentameter-sor elő:/"Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő"A valószerűtlen, sejtelmes hangulatú vershez illenek Róth Anikó álomszínes, tekergő-csavargó, a szöveget magukba olvasztó képei, bár a harmadik oldalon sokkol gigászi, csókos száj nekem kicsit sok volt.
Ettől még Weöres Weöres marad, és ez a kötet talán megfelelő hidat jelent az átkeléshez: a gyermekversek világából a felnőtt(ebb)eknek szánt sorok közé:
"Kinn ülök most a híg téli napon,
mint aranya körében Harpagon,
s ha mennem kell majd: tenger vagyonom
bucsuzóul még összeszámolom:
fű, fa, füst."

2012. február 6., hétfő

Berg Judit: Maszat játszik

Keresztanyu jóvoltából gazdagodott a könyvtárunk Maszat, a háromévesforma kisfiú két legkorábbi kalandjával.

A méretét és szövegmennyiségét, illetve kép-szöveg arányát tekintve is kisgyerekkézbe való kötet első történetében Maszat a játszótéren találkozik a barátaival, de a közös játékot megakasztja, amikor egyik barátja, Sári, ráül a motorjára, ami Maszatnak - mint annyi korabeli gyereknek - nem tetszik. És vajon kinek jut a nevelés feladata ennél a didaktikus fordulatnál? Szerencsére nem egy felnőttnek, hanem Maszat csíkos bohócfigurájának, Hóchócnak, akit Berg Judit valószínűleg hitelesebbnek tartott, mint egy felnőttet (hiszen a felnőttektől természetes a "pedagógiás" hozzáállás, míg egy bizalmi rongybabától inkább meglepő). A konfliktus feloldása viszont kifejezetten tetszik, valósághű: Maszat elkezd aggódni, hogy a barátai sem fognak vele játszani, "de Misi már dobta is neki a labdát." Sári pedig újra felül a motorra, mintha mi sem történt volna, minden rendben van.

A második, oktató jellegű történet Maszaték veteményesében játszódik. Hóchóc játékra hívja unatkozó gazdáját/barátját: a zöldségek bújócskáznak, Maszat a hunyó, aki sorra megkeresi a kiskert terményeit. Kati már második olvasásra kívülről fújta, mikor melyik növény kerül sorra - persze ebben Agócs Írisz finom vonalú rajzai is segítették.

Most, hogy Maszat is csatlakozott a nagyfejű egykék klubjához (amelynek tagjai között a Micsoda kutyával barátkozó Liza és Huba elválaszthatatlan barátja, Kázmér is fellelhető), a könyvtárpolcon biztosan keresni fogjuk a többi kötetet is, néhány újraolvasásra azért érdemes mindegyikük.