2013. május 13., hétfő

Eric Carle: A telhetetlen hernyócska

A kis hernyó körüli felhajtás, a rá épülő rengeteg játékos, fejlesztő és tanító tevékenység miatt sokáig ódzkodtam a könyv megvételétől. Végül ez lett Krisztina első mesekönyve. Nagyon szereti.

Az egyszerű történetből egyelőre nem tudom, mennyit ért, mert éppen abban a rejtélyes és csodálatos korban van, amikor az eddigi hónapjaiban felgyűlt meglepő mennyiségű ismeretet hirtelen megtanulja visszaadni is. Annyi mindenesetre egyértelmű, hogy szereti a könyvet lapozgatni, a képeket mutogatni, ujját a gyümölcsökön lévő lyukakba dugdosni. Sőt, amióta egy piros gyöngyből és egy kevés zöld zseníliadrótból készítettem egy hernyócskát, azóta azt dugdossa lelkesen. Néha a szájába is.

Ez közel másfél évesen rendben is volna. No de mit kezd a könyvvel négy éves nővére? Elsősorban elveszi tőle, persze. Azután pedig esti mesét olvas belőle nekünk. Elmagyarázza közben a teljes átalakulás folyamatát, lelkesen végigszámolja az egyes gyümölcsöket (hiszen úgy döntött, ha nagy lesz, „matematika” lesz, mint Keresztanyu), felsorolja a hét napjait. Közben őt is magukkal ragadják az élénk színvilágú montázsok, és beszélget a zseníliahernyóval. Végül lefekteti, a könyvet becsukja. Kriszti pedig már édesen alszik.

2013. május 8., szerda

Szabó T. Anna: Tatok tatok

A könyvtárpolcról az orrom előtt rántotta le valaki a kötetet, röptében kaptam csak el a címet, de már akkor éreztem, szeretnék vele közelebbi ismeretséget kötni. A szerző nevét nem tudtam elolvasni, de az élénk színű címlapon azonnal megismertem Kárpáti Tibor keze nyomát, ezen a nyomon elindulva találtam rá a könyvre.

Mind az illusztrátor, mind Szabó T. Anna munkáival kedvenc Kerge ABC-mben találkoztam először, és ugyanolyan örömmel olvastam ezeket a műveket is, a találó elnevezésű nyelvpörgetőket, az évszakokról és ünnepekről szóló, hol sodró ritmusú, hol lírai lassúsággal hömpölygő verseket (belepik az utcát, a tereket, a várost,/Szentendrét és Budafok-Hárost), a varázsdalokat (cápabőrrel wasabit reszelek/dörgölök dögerős tormagyökeret) és az állatos mondókákat.

Szerencsejáték

Eljön a nyeremény-hétfő,
de ma nem nyerhet, csak két fő,
hiába a nyeremény-kedd,
nyereményben ne reménykedj,

szerda, szerda, dobszerda -
újabb szelvényt dobsz el ma,
csütörtökön nem nyersz, megint,
pénteken sem ezek szerint -

majd a szombat! Á! Hiába.
Ma sem indulsz Ázsiába.
Vasárnap már meg se nézed -
aztán hétfőn - hogyan, hogy nem? -

újrakezded az egészet.

Általában nem vagyok a firka jellegű illusztrációk barátja, de a változatos formájú és témájú versek köré felsorakozó, tiszta színekkel kitöltött vonalrajzok megragadják a tekintetet, az élénk színeket remekül ellensúlyozza a rajzok egyszerűsége. Az oldalakra jól esik ránézni, a verseket jól esik olvasni, no és mi mást kívánna az ember egy verseskötettől?