2015. szeptember 16., szerda

Olvasólétra sorozat

Minekutána Katalin megkezdte ismerkedését a betűk varázslatos világával, lelkesen vetettem magam a keresgélésbe: milyen önállóan olvasható könyveket adhatok majd tavasszal leányom kezébe. (Megjegyzem, az én első ilyen könyvem a Riki-Tiki-Tévi volt, egy csodálatos délután alatt kiolvastam, az élmény teljesen magával ragadott, és azóta nincs megállás.)

Nos, a jó bibliofil szülő körülnéz az olvasóvá nevelésre szánt könyvek piacán – és visszaretten. Pedig akadnak ilyen könyvek szép számmal, itt van mindjárt a korosztályos bontásban kapható Olvasólétra sorozat, lássuk, mi vele a probléma.

A kötetek gondosan célozzák a négy korcsoportba sorolt célközönség feltételezett érdeklődési területeit: a kisebbek még olvashatnak néhány állatmesét, a nagyobbak már nyári, iskolai vagy a sportpályán szerzett élmények, illetve rejtélyes és „nyomozós” történetek között válogathatnak. És már itt érzem a problémát: miért kell kizárni a meséket, a fantáziát az első olvasmányok köréből? Miért kell erőltetetten, gombhoz a kabátot módra kreált történetekkel etetni a kiváló képzelőerővel megadott gyerekeket?

Ilyenkor magam elé képzelem a jó mesterembert, akinek a korosztályonként előírt kép-szöveg arány gondos megtervezése után kiadták a feladatot, és most izzadt homlokát törölgetve gyötri ki egyik mondatot a másik után a billentyűzetből (Erwin Moser pennája tintakönnyekre fakad), ez az, ez elég pónis, meg elég focis, mi is történik egy focipályán? Hol legyen a bonyodalom? És az a fura görög szó, jaj, mi is az... igen, a katarzis! Az kell bele! De milyen katarzis lehetséges egy lovardában? És a tanulság? Jaj, az sem hiányozhat, különben nem valósul meg a nevelő szándék.

Röviden: a történetek egy része egyszerűen nem szól semmiről. Amelyik pedig némiképp tartalmas, a szerzők és fordítók annál is ügyeltek, nehogy megerőltessék a gyerekek felfogóképességét. Összetett mondat hét éves kor alatt kerülendő! De a legnagyobb probléma a sorozattal nem ez. Hiszen én a saját, mindennapos olvasáshoz szokott lányaimból indulok ki, más gyerekek számára talán elegendő, hogy az uszodában zajló események izgalmas végkifejletéig küzdik el magukat a szövegben.

Az igazi gond a helyesírással van. Megengedhetetlennek tartom ugyanis, hogy egy, a betűkkel éppen ismerkedő korosztálynak szánt könyvben elgépelések, helyesírási hibák, illetve helytelenül egyeztetett mondatok szerepeljenek - ez utóbbi különösen megakasztja az olvasást, és meglehetősen elbizonytalanítja a jövőbeni olvasót.

A sorozat szerencsére hozzáférhető a könyvtárban, így ha Katinak mégis kedve támad elolvasni egy-két kötetet, előtte a lehetőség. Tőlem viszont inkább más könyveket kap majd, ha elérkezik a várva várt pillanat.